VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912

Ifjúsági kirándulás Fiúméba, Abbáziába, Cirkvenicába és Venetiába

18

tünedeztek elő; szembe jutottunk a Ríva dei Schiavoni-val, a pia- zettával, hol a széles homlokzatú, büszke pompájú Palazzo Ducale néz méltósággal az Adriára. Megáll hajónk a Dogana előtt, melynek kupola-gömbjén a fürge Mercur szobra ékeskedik. A San Marco városa volt ez hajdinán; ma inkább a Mercuré lehetne. Még nézdelődünk egy ideig. De már önti a Riva Schia- voni a gondolák egész rajait. Sztrájkoltak a kedélyes gondolieri-k, így írták a lapok. Dehogy is sztrájkoltak; ha csak nem úgy, hogy dupla árat kértek s ha lehet, vettek is. Ketten eveztek egy gondolán, hogy legalább így legyen jussuk megzsarolni a jámbor idegent. Még így sem elégedtek meg a taksával. Esett még az eső, nem volt kedvünk sokat civódni; fizettünk és mentünk szállásunkra Lucchi úrral, gazdánkkal, ki a parton várt minket illő figyelemmel, hogy elkalauzoljon a Calle dei Fabri utcában levő lakásunkra. Kora reggei volt még. Hét órakor már készen voltunk reggelinkkel is, sőt nyolcra, amikor a nap is kisütött, szállásunkon elhelyezvén podgyászunkat, venetiai programmunkhoz is hozzá láthattunk.

Ne gondolja azonban senki, hogy célunk úgynevezett kilo- méterfalásból, vagy múzeumhalmozásból állott. Nem. Élvezetes, nyugodt szemlélés, gyönyörködés, amelyet a fáradtság meg ne rontson, ez volt a mi elvünk.

Ehhez híven lakásunkról a San Marco térre mentünk. A csodás tér a maga nagyszerű arányaival és művészi befejezettségével, hatásos összhangjával tanulóink elragadtatását csalta ajkukra. Az árkádos építkezés szokatlan szépségét bámulták meg itt, hol a teret három hatalmas épület: a régi és új procuratiák és az Atrio szegélyezte. Az Atrioval szemben a tér hossztengelyének keleti végén a San Marco temploma; a régi procurátiák keleti sarkán az óratorony, szemben vele, de szabad téren az ezeréves, de már összeomlott Campanile-nek hasonló utódja, az új, büszke Campanile, mely hivatva van jövendő ezer évig hirdetni Venetia fényét és nemességét. A tér márvány-mozaikkal van kirakva s a templom előtt nem messze ettől kőtalpakon négy hatalmas bronz árboc emelkedik a magasba, hogy ünnepélyes alkalmakkor a nemzet és város lobogói lengjenek rajtok. És ezen a téren és ezek alatt az árkádok alatt reggel hét órától éjféli 12 óráig folyton hullámzik a népség. Nem venetiai. Ilyenek nem sokan, inkább este felé. Idegen az, ki nagyobbrészt itt jár: jött a messze Amerikából, a déli félgömbről, a földgömb másik oldaláról, vagy Európa messze orszá