VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912
A kor és stílusa
10 sére. A zsibbadtságából felébredt, megerősödni és haladni kívánó magyar nemzetnek stílusa is az újulás, erősödés, változatosság felé fejlődés útjára tért. Az irodalom megmentette a magyar nyelvet, hazafias közvéleményt és közdolgok iránt érdeklődő, munkára kész nemzedéket teremtett. A magyar nemzet életben maradása naggyá fejlőd ése úgy látszott, most már csak fiainak „szent akaratától“ függ. S ebben nem volt hiány. Megindult a nemzeti haladás reformmunkája; vezérei között a legjobbak, kikről a magyar történet megemlékezhetik. Az általános haladás vágya a hazafias lángolással egyesült jobbjaink lelkében, kik ernyedetlen hévvel dolgoztak a múltak mulasztásainak pótlásán. A szent célért áldozni a lélek, a tehetség minden tüzét! Merész lendületű, romantikus kor volt ez ; az ifjú nemzet tettre-vágyásának gyönyörű esztendei. A kor lelkének költői megnyilvánulása Vörömarty poézise. Stílusa merész, újító, mégis gyökeresen magyar, mint kora politikájának reformtörekvései, melyeknek hirdetőjéül, sürgetőjéül szegődött az ő és költőtársai múzsája is. Színpompás, magasröptű, de mindig igaz érzést tolmácsoló nyelven szólott. Művészi, de nem keresett, érezzük, hogy szavai fenkölt korának lelkét revelálják. Nyelvezetét díszes, ragyogó, kincseket érő nemzeti díszruhához hasonlítanám, melyet egy Szécheny-lelkü magyar mágnás öltött magára. A magasztos szó, a lendületes beszéd zeng a kisebb költők nyelvében is, természetesen nem mindeniknél egyenlő erővel s gyakran válva kevésbbé mély érzést nagy hangon zengő szónokiassággá. Politikai szónokaink stílusában is ennek a romantikus nagy kornak a hatását látjuk. Gondoljunk Kossuth szónoklatainak hatalmas páthoszára, vízárként zúdúló fenséges képeire, megkapó szónoki alakzataira. Hatalmas és igaz; a politika Vörösmartyja. Természetes, hogy Széchenyi, ki kora nagyakaratú, hévvel javító szellemének legigazibb képviselője, szintén a nagyidők hatását mutatja stílusa számos vonásában; nyugtalan, rapszódikus előadása, stílusának egyenetlensége, ötletes, támadó éle nagy egyéniségét, valamint a mulasztottakat égő hévvel pótolni törekvő, előítéletek ellen harcoló, eszmékkel telített kort egyaránt visszatükrözteti. A demokratikus reformok méltányos sőt szükséges voltának belátása mind általánosabb lett. A fejlődés iránya az volt, hogy Magyarország minden lakosa egyenlőjogú tagjává váljék a nemzetnek, melyet eddig csak egy osztály alkotott. A demokratizáló munka a nemesi osztály jobbjaitól indult ki, s az irodalom, mely
