VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1911
Velencei diplomaták Budán a XVI-ik század elején
8 csak a westfáli béke után kezd öntudatosan kialakulni az állandó követküldés gondolata, kapcsolatosan a nemzetközi jog rendszeres megállapításával, addig Olaszország egyes államai, elsősorban pedig Velence már a XV. század második felében Európa több udvarában „állandó jellegűnek“ mondható követséget tart.1) Velence minden fontosabb politikai cselekedetének rugója végeredményben mindig kereskedelmi érdeke volt. Hogy a köztársaság a külügyi politika eszközeit és céljait mennyire értékelni tudta, arról mindenféle fejtegetésnél világosabb képet nyújtanak nekünk azok a törvények és rendeletek, amelyeket a velencei államtanács ezen a téren hozott. Nagy vonásokban, egyszerűen, de annál világosabban tárják elénk ezek a velencei diplomácia külső történetét, amely az általános diplomácia középkori történetének gerincét alkotja. 1238-tól 1749-ig a diplomáciai szolgálat viszonyaira vonatkozó szabályok, rendeletek és törvények egész sorozata jelent meg Velencében.2) így 1238-ban elrendelik: a követeknek idegen udvaroknál jelesül Rómában semmiféle hivatalt, állást vagy javadalmat elfogadni vagy mások részére szerezni nem szabad, hacsak a dogé és tanácsa erre külön föl nem hatalmazta (1303- és 1483-ban újra kimondták); 1250: A követet többféle megbízatásokkal megterhelni nem szabad ; 1268: a megválasztott nobilinek esküt kellett tennie arra, hogy mindig az állam érdekét fogja szem előtt tartani; ugyanezen évben: a hazatérő követ az összes ajándékokat, amit a követségben kapott, köteles átadni; ugyanezen évben: előadni tartozik mindazt, amit követségének az ideje alatt a köztársaság érdekeire nézve hasznosnak tapasztalt és ítélt; 1269: a követ még az ajándékúl kapott lovakat is köteles átadni (alia camera del Comune) 1271: 20 soldi büntetést fizet az a nobili, aki a követté való megválasztást visszautasítja; ugyanez évben : a követnek ott, ahová küldik, birtoka nem lehet; 1286: a követté való megválasztást csak súlyos esetben lehet visszautasítani, (non nel solo caso d’infermitá grande); 1275: távollétük alatt a kiadásokról napról-napra számadást kellett vezetni s hazatértük után a „contót“ három hónap leteltével bemutatni (ezt 1293- és 1296-ban újra kimondották); 1285: a követ nem távozhat a helyé9 Dr. Csarada János: A nemzetközi jog története. Budapest 1894. 316. lap. 2) Találhatók G. Tentori: Saggio sulla storia civile, politica ed ecclesiastica dei Veneziani. Venezia 1785. — Tentoriból közölte Alberi: Relazioni degli ambasciatori veneti al senato etc. Serie Ia vol. Io Fiiénze 1859. — A rendeleteket stb. Alberiből közlöm.
