Országos Nőképző-egyesület leánygimnáziuma, Budapest, 1912

ROTHMAN KATALIN

VII. oszt. tanuló. 1896-1913.

Tizenhét esztendős fiatalságnak még nincs élettörténete; aki ily korán — csak belépillantva, de végig nem élve —, a gyermekkor s az ifjúság küszöbén búcsúzik az élettől: azt sirathatjuk, gyászolhatjuk, de életrajzot írnunk róla nem lehet.

Okos, jó diákunk, kis Rothman Katalin, rövid életedet teljesen betöltötte a munka és a szeretet. Édes jó szüleid legjobb leánya voltál, iskolánk egyik legkitűnőbb tanítványa. Aki csak ösmert, mindenki szeretett, mindenki becsült; becsültük eszedet, mely könnyen, mohón, vágyva tanúit; becsültük jó szivedet, szerettük vidámságodat; sokat s oly méltán várhattunk sokat tőled, s te is az élettől.

Mindennek vége; de mi, akik utolsó utadon kísérőid voltunk, tanáraid, tanulótársaid, a mi egész iskolánk: gyász- szál s bánattal gondolunk mindig rád, s őrizni fogjuk emlékezetedet.