VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. iskolai években
G Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. iskolai években. A sok háborús esztendő után 1918. nyarának végén mutatkoztak a felbomlás jelei. Politikai pártok, társadalmi osztályok ingerülten, támadásra készen állottak egymással szemben. A nemzetiségek vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy megkezdjék az ezeréves magyar állam feldarabolását. A front ősszel felbomlott, nem volt senki, ki a hazaözönlő katonaságot rendezze, az ország területének t megvédésére felhasználja. Ellenségeink az ántántra támaszkodva és a tökéletes belső felbomlásra számítva megkezdték előnyomulásukat. A forradalmi kormány tehetetlennek bizonyult minden cselekvésre. A mérsékeltebb elemek helyét mindig túlzóbbak és túlzóbbak foglalták el, végre 1919. március 21-én kikiáltották az u. n. tanácsköztársaságot. Nyomor és szenvedés borult hazánknak arra a kicsiny területére is, amely még nem volt idegen megszállás alatt. Minden figyelmeztetés hasztalan volt, minden ellenállást vérbefojtottak. A hosszú háborúban kimerült társadalom kétségbeesetten nézte az őrjöngők munkáját, kik évezredes alkotásokat velünk született emberi érzelmek és ösztönök ellenére napok alatt akartak megváltoztatni. Sokkal ismertebbek ezek a szomorú események, minthogy hosszasabban foglalkoznunk kellene velük, itt csak az iskolánkra való hatást akarjuk fő vonásokban ismertetni. Az iskolák züllése. A társadalom bajai mindig mutatkoznak az iskolában. Az őszi forradalommal járó országos fejetlenség az iskolában nélkülözhetetlen rendet megbuktatta, de a maradékrendet is teljesen tönkretette a proletárdiktatúra. A tanárt, valahogy a munkáltató képében tüntette fel, az ifjúságot pedig mint kizsákmányoltak Behozta a bizalmi rendszert, bizonyítványokat adatott politikai és katonai szolgálatokért, eltörölte az érettségi vizsgálatot, megszüntetett minden olyan intézményt, mely az ifjúság szertelenségeit szokta törvényes korlátok közé szorítani. Elvette az igazgató intézkedési jogát, megszüntette a tanári címet; oly zavart támasztott, amelyet igen nehéz volt a teljes csődtől visszatartani. Mikor pedig a régi királyi igazgatókat állásuktól megfosztották s helyükbe iskolavezetőket neveztek ki, az uj iskolát alig emlékeztette valami a régire. A VIII. kerületi állami főgimnázium kinevezett iskolavezetője nem foglalta el állását és így az intézet régi igazgatója helyén maradt. De mikor látta, hogy a teljes felfordulás elkerülhetetlennek látszik, junius közepén, majd júliusban ismételten felhívta a hatalom birtokosait, hogy töltéék be az állását el nem foglaló iskolavezető helyét mással. Ez nem történt meg. Ennek volt az a következménye, hogy intézetünkben aránylag kevés változás történt, a fiuk között a rend nem borult fel teljesen, a latin és történelem tanítását a régi módon folytattuk, nem volt nemi felvilágosítás, nem vettünk kommunista agitációs iratokat, nem vezettük be a szociológiát csak a legutolsó napokban. Igaz, hogy súlyos felelősséggel is járt a dolog, mert az u. n. vörös kapitányság felügyelet alatt " II.
