VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1918-1919
Péterfi Lajos
3 Munkás életét 1918. nov. 29.-én fejezte be mindannyiunk őszinte bánatára. Már halála előtt 2 évvel csúzos fájdalmai nagyon akadályozták tevékenységében; csodáltuk, mily hősi magatartást tanúsít kötelességének teljesítésében. Valóban találóan mondta búcsúztatójában intézetünk igazgatója, hogy a kötelességteljesítésnek áldozata volt. Mert £ddig betegeskedett szegény jó kollégánk, míg azután a járványszerűen dühöngő spanyolbetegségből kifejlődött tüdőgyuladás kioltotta nemes életét. Temetésén résztvett a tanári kar, az ifjúság, jó barátainak és ismerőseinek nagy száma. A ravatalnál utolsó Isten Hozzádot intézetünk igazgatója mondott mindnyájunk fájó szívének igaz érzelmeit tolmácsolva. Isten veled, te jó János' bátyánk, megőrizzük emlékedet iskoláink falai között és a római lantos szavaival vigasztalódunk: Omnes eodem cogimur, omnium versatur urna serius, ocius..... Sit tibi terra levis, molliter ossa cubent! Vayer Lajos. PÉTERFI LAJOS. Ha a tanár legfőbb értéke kiváló jellembeli tulajdonaiban van — s kétségtelen, hogy az ifjúságra egyénisége hat első sorban — akkor elmondhatjuk, hogy Péterit Lajosban kiváló tanárt veszített el intézetünk. Puritán egyszerűség, feltétlen lelkiismeretesség és erős magyar érzés voltak főjellemvonásai. Korán megöregedett, elbetegesedett ember volt s szomorúan néztük, mint teszi meg útját évről-évre nehezebben, súlyos asztmától gyötörve, lakásától az iskoláig és vánszorog fel lassú léptekkel az emeletekre, osztályaiba. És bámultuk erős akaratát, mely úgyszólván már egyedül tartotta benne hosszú idő óta az életet s azt a szilárd kötelességtudást, mely óráit csak úgy és csak oly jól megtartatta vele, szinte halála napjáig, mint boldogabb éveiben. Csendes ember volt; egész élete családja és az iskola között folyt le; más ambíciója nem volt, mint az apa és tanító némelyek szemében szűk, de valójában egy emberélethez méltó feladatának lelkiismeretes betöltése. A sors szép családdal' ajándékozta meg: neje, fia és három felnőtt leánya, kik ma már mind pályát választottak, áldja emlékezetét. Tanítványait pedig nemes egyéniségének képe s egy jó munkában eltelt férfiélet példaadása kíséri el jövendő ^tjukra. Péterfi székely ember volt és unitárius. Kobátfalván született, Udvarhely-megyében, 1859. január 2-án. A gimnázium öt osztályát Székelykeresz- túron, a VI—VIII. osztályt a kolozsvári unitárius főgimnáziumban végezte. Tanári oklevelét a kolozsvári tudományegyetemen kapta; szaktárgyai a magyar és latin nyelv és irodalom voltak, de filozófiát is kedvvel és sok éven keresztül tanított. Pályáját ugyané helyeken kezdte: 1887. szeptemberében 1*
