VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1917

I. Létmányi Nándor

5

dalom, történelem s földrajz körében teljesítette növendékeinek tanulmányi kiképzését. Közben irodalmikig is művelte szaktárgyait, írt történeti és földrajzi tankönyveket és értekezéseket. Kézikönyvei a következők: Magyarország története (a III. osztály számára), Magyarország oknyomozó története (a VIII. osztály számára {Szende—Létmányi), Világtörténelem Ó-kor, Középkor,. Újkor (az V., VI. és VII. osztály számára). — Átdolgozta Brózik K. földrajzát (I., II. és III. osztály); Politikai földrajz. A magyar alkotmány viszontagságai, Párhuzam Hunyadi János és Mátyás között. (Értekezések.)

Barcsay-utoai főgimnáziumi tanári állásában érte a magas kormány részéről 1906. évi október hó 1-én a kitüntető rendelkezés. mely őt intézetünkhöz helyezi át és a megüresedett igazgatóság teendőinek ellátásával bízza meg; s már egy fél év múlva, a következő 1907. év április 26. napján királyi kinevezéssel az igazgatói állásban végleg is megerősíti őt az uralkodó kegye. A tanügyi kormány pedig egy újabb rendelkezésével nemsokára a Wagner-féle nyilvánossági joggal felruházott magánközépiskolának felügyeletével bízza meg.

Életének ez újabb fordulópontjától kezdődik különösen elhunyt igazgatónk munkaerejének és kiváló képességeinek érvényesülése: mint pedagógusnak, mint tanférfiúnak és főnöknek, mint vezetőnek és szervezőnek. Sok és széleskörű tapasztalata, ember- és ilágismerete most érvényesülhettek teljesen, egy nagy, népes középiskola vezetésének és igazgatásának terén.

Mint igazgató kiválóan pontos, rendszerető, szigorú volt, ámbár kellő helyen szeretettel elnéző és engedékeny; össze tudta egyeztetni a hivatalos szigort a kollégiális érzület melegségével. Nagy nehézségeknek és feladatoknak bátran és elhatározással tudott szemébe nézni, s bonyodalmas helyzetekben is mindig meg tudta találni a helyes megoldást. Mindig és mindenben intézete javát, tekintélyét, színvonala emelését tartotta szem előtt. Inté- ’zete érdekeiért minden fáradságra és küzdelemre kész volt, széleskörű ismeretségét, befolyásos összeköttetéseit minden szükséges alkalommal az iskola érdekében igyekezett felhasználni és értékesíteni.

Különösen szívén hordozta intézete felszerelését, minden erejével oda hatott, hogy a tanügyi kormány minden elérhető támogatását és kitüntető figyelmét ez értelemben megnyerhesse intézete részére. Az intézet főleg alatta és általa lett nemcsak tanártestü-