VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1917

II. Demkó Kálmán †

14 így kerül mindjobban a nagypolitika vizeire. 1906 januárjá­ban aztán fel is lép Zemplénmegye nagymihályi kerületében kor­mánypárti programmal a negyvennyolcas gróf Hadik-Barkóczy Endre ellen. Meg is választják. Akkor már a Tisza-kormány meg­bukott s báró Fejérváry Géza volt a miniszterelnök. Demkó kitar­tott a darabont-kormány mellett s három hó múlva azzal együtt bukott. Bár Nyílt levél választóidhoz c. iratában azzal igazolja ma­gát kerülete előtt, hegy Fejérváry tulajdonkép ugyanazt akarta, mint Tisza, csak számított a lehetőség határaival, ez a lépése sok párthivét, többet éppen felekezete köréből s kudarcával utóbb öt magát is elkedvetlenítette. Most már gondolt a visszavonulásra. Harmincadik szolgálati évét éppen betöltötte. Egészségé sem volt rendben, neuraszténikus tünetek mutatkoztak, főleg azóta, hogy egy súlyos szivburkolat- lobon is átesett. Egyelőre szabadságra ment tehát, majd az 1906— 1907. tanév folyamán végleg nyugalomba vonult. A mindig szereplő, mindig törekvő Demkó csendes emberré lett. Teljesen visszavonult a közélettől. Egyháza ügyeit is csak tá­volról nézte. Egészen családjának élt. Szerencsés házvételekkel si­került vagyonát jelentékenyen meggvarapítania; anyagi gondok nem bántották. Mártcnhegyi pompás villájában teltek napjai csa­ládja: neje. leánya, veje és kis unokái társaságában. Kertészkedett s növekvő unokáit tanítgatta történelemre, hazaszeretetre. Egész­sége megjavult s most már mind gyakrabban ült az íróasztalhoz is. Visszatért- első szerelméhez, a felsőmagyarországi városok történe­téhez. E munkálkodásának eredményeit a Hadtörténelmi Közlemé­nyekben teszi közzé: Országos conscriptio és az állandó katonaság téli elszállásolása 17V.)—20-ra (1913), Felsömagyarországi várak és várbirtokok a XVI.században (1914). Magyarország hadiereje a XVI. században (1916—7). Úgy látszik, ezek részletek abból a hatalmas kéziratcsomóból, mely A várakról címen íróasztala fiók­jában irodalmi hagyatékaként maradt. Munkaereje teljes birtoká­ban rövid betegség vetett véget életének 1918. február 13-án, éle­tének 66-ik, házasságának 40-ik évében. Gyászbeszédet sírjánál Kiss Béla kollégánk tartott felette. Emlékét fia, Kálmán, leánya, péchújfalusi Péchy Gyuláné s ennek gyermekei, valamint testvére, János, őrzik. És velük mindazok, akik benne a munkás honpolgárt és a jó embert becsülték. Zlinszky Aladár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom