VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

II. Iskolánk és a háború

32

gélyző hivatalhoz, a kárpáti falvak újjáépítésére 530 K 70 f, a Bolgár Vöröskereszt támogatására kibocsátott képeslapok árusításából pedig 110 K 10 f gyűlt össze. Diákfalva felépítésére a IV. b) osztály 90, a Nemzeti Áldozatkészség szobrára meg a IV. a) osztály 50 koronát adott össze. Az Orsz. Hadsegélyző Bizottság „Könyvet a katonáknak" felhívására diákjaink 214 db könyvet és folyóiratot juttattak a harctéren küzdő katonák számára.

Sajátos helyi viszonyainkban leli magyarázatát, hogy a szederlevél, csalán s gyógynövények gyűjtésével az ifjúság nem támogathatta a hazafias ügyet. A délutáni tanítás egyébként is nagyban befolyásolta a tanulók lehető társadalmi tevékenységét s a cserkészet különben sem volt bevezetve intézetünknél. Szünetelt az ifjúsági egyesületek működése is, valamint a mezőgazda- sági tevékenységre sem nyílott tere az ifjúságnak. Az ifjúsági egyesületek közül csak a Segítő Egyesület működött, mire a két háborús esztendőben fokozott mértékben volt szükség.

A tanulmányi előmenetelen is nagyon érezhető volt a rendkívüli idők hatása s az intézeti helyiség hiánya. A délutáni tanítás elvonta növendékeinket a szülői felügyelet alól, az apai irányítás legtöbbnél megszűnt. Az iskola munkáját megnehezítette a tanszerek és könyvtárak hiánya is. A fegyelmezés több és nehezebb munkával járt, mint a rendes időben. A növendékek a délutáni órákra már fáradtan jöttek, figyelmük már nem volt oly friss és élénk, mint a reggeli órákban szokott lenni, mikor az agy és test még teljesen pihent. A körülmények kényszerűsége miatt a tanításnak csak a lényegesebbre kellett szorítkoznia, ami úgy a tanulók, valamint a tanárok részéről a szokottnál nagyobb erőfeszítéssel járó munkát követelt. Tanár és tanulók számoltak a szorgalmi idő rövid voltával is és ezért buzgó és intenziv munkát fejtettek ki, hogy a tananyagot idejekorán végezzék el. Az iskola munkájának eredménye semmivel sem volt kedvezőtlenebb a múlt évinél, ami örvendetesen bizonyítja, hogy a tanártestület és az ifjúság nemes ambíciója, kötelességtudása és felelősségérzete méltó volt a nagy időkhöz.

Az idén talán kevesebb ismeretet nyújtottunk, mint rendes években, de az iskola lelkiismerettel megtette a magáét. Közölte az ismereteket, fejlesztette az érelmet, nevelte a szívet és akaratot, tanított lelkesedni és megtartani az erőt a veszedelem kemény megpróbáltatásai között is.