VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1913
I. Áldozzunk az emlékezetnek
6 kedett, de tudásának és szivének kincseit annál pazarabb kézzel hintette el tanítványai leikébe. Tanári pályáját a lőcsei kir. kath. főgimnáziumban kezdte, hol fél évig helyettes tanár volt. 1887-től 1891 szeptemberéig a soproni áll. főreáliskolánál működött mint a latin nyelv rendkívüli tanára. 1891-ben a lugosi főgimnáziumhoz nevezték ki rendes tanárnak, honnét 1899 Julius 19-ikén helyeztetett át intézetünkhöz, melyben tizenöt éven keresztül volt a latin és görög nyelvnek buzgó tanára. Halála nem szakította meg teljesen a szeretet kapcsát, mely őt hozzánk fűzte. Itt vannak körünkben az ő szellemének közvetlen örökösei és folytatói: veje dr. Zibolén Endre kollegánk és fia, Dezső, egyike legjobb tanítványainknak. Tóth Mártonról szólván, könnyű megtartani a bölcs* latin közmondást: „de mortuis nil, nisi bene.“ Jelleme tiszta és feddhetetlen volt. Szeretet és őszinteség sugárzott ki minden szavából. Ezért ragaszkodtak hozzá oly nagy vonzalommal barátai és tanítványai. Mély vallásossága már ifjúkorában feltűnt. Meszlényi szatmári püspök többször buzdította, hogy lépjen a papi pályára. Az élet küzdelmei, csalódásai sem tudták megingatni vallásos érzületét, s ez vitte őt élemedett korában az Urak Mária-kongregációjába, melynek utolsó percéig lelkes tagja volt. Földi maradványait kedves szülőföldére, Esztergomba szál- . lították, a családi sírboltba. Előbb azonban, január 8.-án délután lakásán beszentelték a kollégáinak, tanítványainak, barátainak és rokonainak koszorúitól borított tetemet. Ez alkalommal dr. Friml Aladár a következő szavakkal búcsúztatta el a megboldogultat kartársai nevében : „Mielőtt messze útjára bocsátanók a koporsót, mely felejthetetlen barátunk földi maradványait takarja, búcsúzzunk el a VIII. kér. áll. főgimn. tanári karának és ifjúságának nevében porhüvelyétől megvált szellemétől. Rövid leszek, mert nem akarom annak a mélységes sebnek a sajgását még égetőbbé tenni, melyet távozása szerettei szivén ütött. Pedig sok volna a mondani valóm. Hiszen e koporsónál egy
