VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912
I. A kifejezés stílusa
8 9. A párhuzamos ismétlés két összetartozó, egymásmelleit, vagy egymás után következő fogalmat kapcsol egybe. Agyba-főbe, orrán-száján, nyakra-főre; ki nyakra, ki főre (Ar. Tör. B.) kézzel-lábbal, fünek-fának, sárba-vízbe, kenyéren-vizen, tüzzel-vassal, híre-hamva, ízzé-porrá, szőrin szálán, szőröstül-bő- röstül, szegről-végről, ötöl-hatol, egy-két, maholnap. Se pénz, se posztó ; se été, se ita; se anyja, se apja ; se lát, se hall. Odaadom szöszön-boron (Ar. Lev. Pet.-hez). Bejárnák Tolnát-Baranyát velem. (Pét. Kedves vend.) Prédikálják szemünk láttára, fülünk hallatára. (Fal. 124). A pacsirtát szívvel-szóval, Megáldotta ezer jóval (Gyűl). 10. A párosító ismétlés, az u. n. ikerszók, mikor a szót változott, önállólag nem létező alakjában ismételjük. Csiga-biga, tarka-barka, irka-firka, ingó-bingó, izeg-mozog, mende-monda, kipked-kapkod, hórihorgas, taritarka. ímmel-ámmal, dérrel-dúrral, se bű se bá. 11. Az ellentétes ismétlés azzal erősíti a fogalmat, hogy az ellenkezőjét állítja vele szembe. Adás-vevés, jövés-menés, apraja-nagyja; ad-vesz, jöttment. S mintha most ocsúdnék forróhideg lázból (T. 11). Hetet-havat (er. hevet-havat), hébe-hóba, tüled-hozzád, jóban-rosszban, télen-nyáron, későn-korán, szárazon-vizen, mennyre-földre, derüre-borúra, előre- hátra, jobbra-balra ; ilyen-olyan, ezt-azt, erre-arra, ide-oda, innen- onnan, imigy-amugy. Se füle, se farka; se vége, se hossza; se többet, se kevesebbet. Le-fel, fel alá; se ki, se be. Néz nyúgatra borús szemmel, néz vissza keletre (Vör). Téged dicsőit a zenit és nadir (Berzs). 12. A tagadó ismétlés szintén ellentétes, de az ellentét az előző fogalom tagadása. Az ellentéten alapuló ismétlést poláris ismétlésnek is szokták nevezni. Boldog-boldogtalan; véges-végtelen, unos-untalan, szünös- szüntelen; végestelen-végig, régestelen-régi, egyetlenegy. Fusson bár hazáig, vagy földeden földig (Ar. NC. 3:117). Megyek világtalan világra (Arany L. Népin. 179). Időtlen-időkig. Hogy, hogynem. Miért, miért nem. Hol volt, hol nem volt. Mit cselekvők, mit nem, de nagy volt a vétke. (Tompa, A misk. biró). Árt, nem árt, én azzal keveset gondolok (T. X). II. Továbbképzés. Valamely szónak továbbképzett, hosszabb alakja is erősítheti a szó jelentését. Csendesség, békesség erősebb, mint: csend, béke. Jóságos, szépséges, nagyságos erősebb, mint: jó, szép, nagy. Adományoz, kérelmez több, mint: ad, kér. Ez az
