VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

III. Iskolaorvosi jelentés

66

A mentőkurzust november 12-től 30-ig végeztük a budapesti központi mentőegyesületben, hol Sebők főorvos úr tartotta meg azt, valamint a vizsgálatokat is. Eddigi előadónk, dr. Lobi ugyanis meghalt, emlékének néhány kegyeletes szóval adóztunk is a kurzus kezdetén és az új előadónak sikerült is megtalálni a hangot, melyben az első segély elvét és gyakorlatát a serdülő fiatalságnak elő kell adni. A 2 hetedik osztályból 42, a két nyolcadik osztályból 6 tanuló jelentkezett a kurzusra és kettő kivételével valamennyinek ki is adtuk az igazolványt. Dicséretes buzgalommal vezették Fekete Sándor és Császár Géza vezetése mellett Brandriss, Bodnár tanulók az iskolai mentőszolgálatot és a segédkezést a rendeléseken.

Az iskolai ambulancián összes rendelésünk május hó 15-ig 1420 volt. Ennek 40%-a belső és egyéb bajok, a többi a mindennapi kis sebészethez tartozó eset volt. 168 esetben az iskola helyiségén kívül történt komolyabb, részben fertőző természetű, máskor égés által keletkezett sebzésekben nyújtottunk segélyt.

Orvossal nem biró, rendesen idegeneknél elszállásolt tanulók 122-en keresték fel rendelésünket és 158 tanulót kezeltünk chronikus bajában az iskolai rendelésen, akiknek legnagyobb része azelőtt bajának gyógyítása céljából kórházakra, klinikákra járt. Úgy hiszem, ezen számadatok eléggé igazolják, mily feltétlenül szükséges az orvos az iskolában.

Torna alól véglegesen felmentettem 33-at = kb. 3 3%-al, ideiglenesen 3 naptól — 1 hóig 180-at. A felmentés okai között 11 esetben tuberkolózis szerepelt, de egyik sem volt a szomszédságra fertőző természetű. 7 esetben különböző szívbántalmak, 6 esetben súlyosabb vérszegénység, 14 esetben sérv, de ezek közül véglegesen 7-et mentettünk fel. A felmentési okok között szerepelt még nyomorékság, fülbajok, izületi bántalmak, sérülések és reconvalescentia nagyobb betegségek vagy műtétek után. A törzslapok az idén is megteltek az adatokkal és ismét csak feltűnő volt a nagyszámú vérszegénység, mely még optimista felvétellel is 60—62%-át teszi ki a tanulóknak. Vizsgálataim folyamatban vannak ezen nagyszámú vérszegénység okainak kipuha- tolására, de a máig áttekinthető adatok azt látszanak mondani, hogy ha nem is beszélhetünk talán szigorúan vett iskolai vérszegénységről, mégis az iskola levegője és a tanulással járó életmód sok egyéb tényező mellett nagy szerepet játszik ezen óriási számú vérszegénység létrehozásában.