VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912
I. A kifejezés stílusa
42 6. A szeretet rajongássá, imádássá is fokozódhatik s ekkor a szeretett lényről a vallás köréből volt kifejezésekkel beszélünk. Angyalom, szentem ; mennyországom, csillagom; boldogságom; isten, istennő; ideál, eszménykép; bálvány. Imád, istenít, bálványoz; elvarázsol, megbabonáz; rajong érte, tömjénez neki, egekig emel, magasztal. Petőfi írja Egressy Etelkérő\: Ez a te lyányod, Gábor ? Én nem hiheteni. Barátom, ember lyánya ilyen nem lehet; Csupán a képzelet s az is ritkán teremt Ily kedves kis leányt, ily tündér gyermeket. Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi! Eszembe is jut róla a mesés világ: Ily lényekkel lehettek az Olymp körül Megnépesitve a források és a fák. 7. Szeretetünk tárgyát olykor kicsinyítjük, mert a kicsit általában szeretnivalónak, kedvesnek találjuk : a kis gyermeket, az állatok kicsinyeit. A ,nagy’ tiszteletet, félelmet ébreszt bennünk, a ,kicsiny’ kedvességet, szeretetet. Valószinüleg részes ebben a faji érzés is: az ivadék szeretete. Kicsim, picikém. Feleségek felesége, Lelkem adta kicsikéje. (Pét.) Kicsiny kis leányka, te a nagy világnak legynagyobb gyémántja (Pét.) Babám, babicám. Fiacskám, hugocskám, apó, apuka, anyóka, öcskös. Barátocskám. Az Énekek éneke, a szerelemnek ez örök hymnusa, kincses- bányája mindazon formáknak, melyekben a szerelem valaha megnyilatkozott. Álljon itt egynéhány : Mint az Engedi szőlőiben a ciprus, olyan nékem az én Szerelmesem (I). A te szemeid olyanok, mint a galambok szemei; a te hajad hasonlatos a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről lenyírik a fűvet. (IV.) Mint a veres cérna, a te ajakaid olyanok és a te beszéded ékes; mint a pómagránátnak darabja, olyan a te két vakszemed a te hajadnak fonatékja között (IV). Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, mely építtetett fegyveres háznak, melyben ezer pajzsok függesztettek fel, mind az erős vitézeknek pajzsai (IV). A te két emlőd hasonló a vadkecskének kettős fiához, melyek a liliomok közt legelnek (IV). Mindenestől szép vagy én Mátkám és semmi szeplő nincsen tebenned (IV). Zlinszky Aladár.