VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912
I. A kifejezés stílusa
A kifejezés stilusa. A nyelv nemcsak gondolataink kifejezése, hanem érzelmeink, indulataink és akaratunké is, sőt gondolataink épen ezek hatása alatt születnek. Az, hogy gondolatainkat hogyan nyilvánítjuk, nemcsak értelmünktől függ, hanem a vele együttjáró érzelmi hatásoktól is. Más érzelmek folytán másként fejezzük ki ugyanazt a gondolatot. Mi több, kifejezésmódunkat nemcsak az az érzelem irányítja, mely saját lelkűnkben ébred, hanem még az is, melyet a másik, idegen lélekben, embertársunk lelkében fel akarunk kelteni. Fontos tehát, hogy a kifejezés érzelmi tényezőit is vizsgálat tárgyává tegyük és megállapítsuk, milyen formákat teremtett e célból magának a nyelv. A kifejezés módja cím alatt azokat a formákat fogjuk vizsgálni, melyek inkább általános érvényűek s így bármely stilusfajban előfordulhatnak, a kifejezés neme alatt azokat, melyek a stílusnak bizonyos sajátos jellemet adnak. Amazok lesznek: az erősítés, túlzás, gyengítés; ezek a szeretet, megvetés, gúny, elmésség, udvariasság. Ez utóbbiakból itt csak a megvetés és szeretet kifejezésmódjait mutatjuk be. K A kifejezés módja. I. Erősítés. Az erősítésnek két főmódját különböztethetjük meg u. m. az alaki és a tartalmi erősítést. Alaki erősítésnek nevezzük azt, ha az erősítés a kifejezésnek csupán alakjában van kifejezve ; ez lehet a szónak ismétlése: kettőzése, vagy többszörözése, másrészt továbbképzése. Tartalmi erősítésnek nevezzük azt, ha oly jelzőkkel, határozókkal látjuk el az illető fogalmat, melyek tartalmi jelentőségét emelik ki. Az első mód lelki oka az lehet, hogy a beszélő r
