VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
20 érzet azután bizonyos szabadság fölvételére utal bennünket, melyet föl is tételezhetünk, de nem az érzéki világban, amelybe az ember empirikus karakterével teljesen beletartozik. Az érzéki világba tartozó minden tárgy és jelenség mögött azonban egy Ding an sich-et, egy magánvalót kell alapul vennünk. így az empirikus karakter alapja a tér és idő határozmányába bele nem foglalható egységes intelligibilis karakter. — Ezt az intelligibilis karaktert minden ember születése előtt tetszése szerint választja s ennek alapján a szabadság nem az érzéki világhoz tartozó cselekvésben, hanem magában a lényegben van és joggal mondható, hogy operán sequitur esse. Ezenkívül az intelligibilis karakter morális tényező, mely magában foglalja összes erények és bűnök csiráit, melyek az emberekben ki fognak fejlődni aszerint, amilyen intelligibilis karakter alapja az empirikus karakternek s minthogy az akarat már eleve határozott erkölcsi irányt vett, az összes erkölcsi sajátságok, bűnök és erények az emberrel velesztiletnek. A jellem minden jellegzetes sajátságával együtt már születésünkkor készen van, lényeges változást sohasem szenvedhet, megismerése azonban csak tapasztalatilag lehetséges az egyes nyilvánulások alkalmával. Ha a nevelés fogalma alatt az akarat lényegének megváltoztatását, a jellem tetszésszerinti formálását értjük, akkor Schopenhauer azt philosophiájának lényege alapján kétségbevonni kénytelen. Minden kísérlet, mely a változhatatlan jellem átformálását célozná, teljesen hiábavaló, mert az eredetileg választott erkölcsi iránytól az embert eltéríteni úgy sem képes. Semmiféle tanítás, büntetés vagy példa nem hat az emberre annyira, hogy az cselekvési módját megváltoztatná, vagy gondolkodásmódjától eltérne. Még olyan irányban sem lehet az akaratra hatni, hogy megfelelő képzettartalmak és gyakorlás által megerősödnék, mert az akarat ilyen irányban már kezdettől fogva megfelelő intenzitási fokon volt. Ennek alapján nemcsak hogy erkölcsi érzületet nem lehet olyan emberbe belenevelni, akiben az csirájában már születése alkalmával meg nem volt, hanem erkölcsösebb cselekvésre sem lehet őt rábírni, mert minden cselekedet akaratunknak lényeges folyománya Az egyén morális fejlődése szorosan összefügg jellemének és akaratának fejlődésével s ha az egyik nem fejleszthető, a másik fejlődésének lehetősége többé nem is kérdéses. Minthogy azonban a egész emberiség nem egyéb, mint a mindenkori egyének összege beleszámítva a múltat és a jövőt, világos, hogy az egyén sorsában az egész emberiség osztozik. Hiszen maga Schopenhauer mondja,
