VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911

XIV. Az 1911-12. iskolai év rövid története

saság, ahol esti félhatig a játékok különböző nemeivel szórakoztak. Bátori Ármin természetrajz-tanár növénytani szemléltető kirándulásokra vezette osztályonként a tanulókat a következő délutánokon: 1911. szept. 28-án a IY. C. osztályt a Zuglóba; 1911. okt. 9-én a II. C. és II. I). osztályt a kis Svábhegyre; 1912. május 2-án az

I. C. és I. D. osztályt a Hűvösvölgy-Lipótmezői állomásától a Zugliget végállomásáig; 1912. május 9-én a II. C. és II. D. osztályt a Zugligetbe. Ezen tanulmányi kirándulások mindegyikén részt vett Hoek János intézeti tornatanár s a harmadikon dr. Fodor Gyula is. Fellegi Alajos tanár 1912. május és június hónapokban a szabadkézi rajzot a ferencvárosi pályaudvar mellett elterülő kis erdőben tartotta.

Ezeken a rövidebb kirándulásokon kívül hosszabb tanulmányi utat is rendeztünk az erre vállalkozó tanulók számára. Erről az itt következő vázlatos beszámoló nyújt tájékoztatást.

A velencei tanulmányi kirándulás. Intézetünk néhány növendéke Tuszkai Ödön dr. iskola-orvos és Zibolen Endre dr. tanár vezetésével a húsvéti szünidő alatt (márc. 29-től ápr. 7-ig) tanulmányi kiránduláson vett részt. Az útirány volt Budapest-Fiume-Yenezia- Triest és vissza. Az út résztvételi díja személyenként 102 korona.

Tanulmányi útunk célja főleg ATenezia volt. Fiatalabb korunkban sokszor izgatta fantáziánkat ez a tündérmesékbe illő csodaváros, melynek vízből kiszökellő házairól hihetetlen dolgokat hallottunk s olvastunk is egy-egy útleírásban. Majd mint kis gimnázis- ták, a történelemben hallottunk az Adria királynéjáról, melynek dózséja- a tengerrel jegyezte el magát, hogy ezzel is kifejezésre juttassa azt a mérhetetlen hatalmat, mellyel akkor Yelence rendelkezett. Képzelhető, mennyi kérdéssel, mily nagy kíváncsisággal szálltunk mi föl Fiúméban a „Hegedűs Sándor“-ra. Igaz, a hajón kissé megfeledkeztünk Yelencéről. Annyi volt az új, eddig soha nem tapasztalt benyomás, hogy más érdeklődésünk egyelőre háttérbe szorúlt. Az ország különböző helyeiről összeverődött társaság, legnagyobbrészt deákok, kik ugyanazzal a szándékkal szálltak tengerre, mint mi; a hold ezüstös fényében tündöklő víztömeg s a hajó egyenletes, síma mozgása; mind új és erős motívumok, melyek figyelmünket lekötötték.

Yelence! Az emberi kultúra, az emberi szorgalom dicső emlékműve; az ember hatalma a vízen, melynek habjai szolgai hódolattal ölelik az emberi ész hatalmas megnyilatkozásait. A világ legcsöndesebb városa, melynek csöndje a temetőéhez hasonlítható, vagy

104