VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
XIV. Az 1911-12. iskolai év rövid története
101 adnak elő, még pedig Plautusnak ,,Captivi“ című darabját. A darab emelkedettsége, az intézeti humor hiánya, s az a körülmény, hogy a női szerep betöltése sem okozott semmi nehézséget, mert ilyen szerep nincs is, kiválóan alkalmassá tette a darabot arra, hogy a fiúk a maguk erejéből előadhassák. Még a nagy szünidő előtt kiosztották közöttük a szerepeket, hogy addig, míg mások pihennek, ők kettőzött munkával készüljenek a várva-várt előadásra. A vakációt nem azért használták föl a nemes célra, mintha ebben a tanévben nem tudtak volna elkészülni, hanem hogy az utolsó évben komolyan hozzálássanak az érettségire való készüléshez s ne kelljen az amúgy is drága időt mással megosztani. Az őszi hónapokban előbb csak az intézetben tartották meg a próbákat; egymást kölcsönösen javítgatták, figyelmeztették, s bizony elég dolga akadt Székely István dr-nak, amíg meg tudta értetni a fiúkkal, hogy Plautus nem irt szegedi dialektusban. Egyik-másik próbán alkalmunk volt résztvenni. Most utólag valljuk be, hogy már jóval az előadás előtt is meg voltunk győződve annak fényes sikeréről. A készség és a foltétien engedelmesség, mellyel a fiúk latintanárjuk tudása iránt viseltettek, tárgyiak szeretete, a mérhetetlen ambició s a magyar intelligencia kulturfinomságában való —- mondhatni — naiv hit: mindezek a tények már előre biztosították a vállalkozás sikerét. Mikor már a szöveg betanulásával készen voltak s a hang- súlyozáshoz kellőleg hozzászoktak, következett a dolognak rájuk nézve nehezebb része, t. i. a színrehozatal. A pesti fiú 8-ik gimnázista korában elég jól ismeri a szinházat, sokszor gyönyörködött mások játékában, de hogy maga is föllépjen, még pedig komoly és nagy publikum előtt, arra nem volt nagyon alkalma. A fiúk, az egész intézet, sőt a darabot élvező közönség szerencséjére akadt egy nem csak múvészlelkú, hanem finoman pedagógus hajlamú úriember, Somló Sándor, a szinmúvészeti akadémia igazgatójának szegélyében, aki a betanítás nehéz feladatát magára vállalta. Annyi tapintattal, annyi szeretettel bánt a fiúkkal, hogy azokat velünk együtt örök hálára kötelezte. Az ő önzetlen fáradozásának köszönhető, hogy a darab az Uránia szinpadján 1911. évi november hó 18-án szinre- kerülhetett a következő szereposztással: Prológus .........................................................Istvánffy László Ergasilus, élősdi ........................................Arató Sándor Hegio, öreg ember...................................Totis Béla Lorarius, rabszolgafelügyelő .... Sommer Alfréd Philocrates, fogoly...................................Matolcsy Attila
