VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
11 „élettel“ is jelölhetnénk, azt soha senki kétségbe nem vonta. Nem volt az emberiségnek olyan korszaka, amelyben tényleg ne neveltek volna, bárhogyan is gondolkoztak a nevelés hatalmának értékéről a theoretikusok. Sőt olyan jelenséggel is találkozunk, hogy ugyanaz az ember, aki a nevelés hatalmának csődjét vagy legalább is minimális voltát hirdeti, a valóságban maga is nevel. A praxisnak és a theoriának ez a másutt oly nagy fokban alig található különbsége mélyen az emberi természetben gyökeredzik és több oka van. A theoriának a gyökere az emberi psychikumban van, melynek hordozója az emberi tudat; s mint minden tudatállapot singulars, tünékeny és változékony, úgy az egész szellemi, értelmi életünk is a különféle tényezők erős hatása alatt áll. A praxis ellenben már készség, alapja a gyakorláson alapuló megszokás, melynek tehát már physiologiai oka is van. A physiologiai dispo- sitiókat pedig csak az erős, állandó hatás képes módosítani, ilyet meg semmiféle korszellem nem gyakorol. Azonkívül a nevelés mindig hatalmi kérdés. A hatalom akarása van meg a nevelés mindkét tényezőjénél, a nevelőnél épúgy, mint a nevelehdőnél ; az egyiknél tudatos és tervszerű, a másiknál öntudatlan. Saját értékelését másra átruházni s ezáltal magának mások fölött hatalmat biztosítani, nem ugyan magáért a hatalomért, hanem a nevelés céljainak eléréséért, ez a törekvés van meg minden nevelői eljárásban. A hatalom akarása, az önérvényesülés annyira lényege az emberi természetnek, hogy azt semmiféle kultúra ki nem irtja, semmiféle theoria lényegesen nem befolyásolja. Lehetnek nekünk a nevelésről bárminő nézeteink, nevelni mindig fogunk, mert a hatalmat mindig fogjuk akarni. A létért való küzdelem ezt az akarást bennünk annyira kifejlesztette, hogy minden tettünk ve- zérmotivumaként szerepel. „A gondolkodásmód bizonyos általános iránya gyakran döntőbb a tudományos nézetek kialakításánál mint az egyes tudományok speciális eredményei“. (Kornis) A gondolkodásmód általános iránya mindig philosophiai természetű, s minthogy az egyes tudományok végső eredményei a philosophiába nyúlnak bele, magától értetődik, hogy a philosophiai gondolkodás iránya erősen befolyásolja az egyes tudományágak igazságait; viszont a philosophiai világnézet csak az egyes tudományos igazságok alapján épülhet föl. Eszerint a kölcsönös hatás itt is megvan. Csakhogy az egyes tudományok, az egyes kulturmozgalmak nem vesznek
