I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

7

Az ifjúság mivoltában gyökerező tulajdonságok az iskola és növendéke közti viszonyt nem zavarják meg tartósan mindaddig, amíg a tanulók külső hatások alá nem kerülnek vagy míg e hatások nem kerekednek az iskola fölé. A külső hatások legtöbbször nemcsak az alapvonások helytelen irányú fejlődését segítik elő, hanem egészen új sajátságokat teremtenek meg az ifjúság lelkében, amelyek az ifjak egyéni életében nem járnak komoly következményekkel; mivel itt a cselekvést rögtön követi a felelősségrevonás, az ifjú óvakodik attól, hogy emez újabb lelkierkölcsi szerzemények gyors érvényesülését előmozdítsa, míg az iskolai társaséletben a felelősség alól való kibúvásnak számtalan útja-módja van, amiért is nem nagyon óvatos.

E külső hatások nyomában a felelősségérzet fokozatos csökkenése jár. Az ifjúság t. i gondolatában a felelősséget részben áthárítja ama külső hatásokra, amelyek alól nem tudja vagy nem akarja magát kivonni, sőt bizonyos tekintetben számít is eme külső tényezők támogatására — alkalomadtán, összeütközések esetén. (Ha az összeütközés valóban bekövetkezik, kénytelen tapasztalni, hogy hangos támogatásban esetleg van része, de a felelősséget egyedül ő viseli, neki kell elszenvedni cselekedetének következményeit. Ebbe bele is törődik, mert nem tudja, hogy a felelősség anyagi szempontból megosztható, de erkölcsileg mindegyik részes a maga egészében tartozik viselni.)

A tapasztalat bizonyítja, hogy az ifjúság a külső hatások egész légiója alatt áll. Nem tudván ellenállani, átadja magát, meghódol nekik s ez által oly változáson megy keresztül, amely az ő mivoltát igen közelről érinti. E külső hatások némelyikét nem is ismeri, oly észrevétlenül működnek, hogy igen sokszor csak eredményeikben foghatók föl.

Legismeretesebb köztük a környezet hatásai. Minden élőlény, állat és növény alájuk van vetve s nem vonhatja ki magát alóluk az ember sem, annál kevésbbé az ifjú. Míg azonban a felnőtt ember a befogadott hatásokat fejlett értelmének munkájával feldolgozza, átalakítja s valami újat formál belőlük, épen úgy, mint az iparos a nyersanyagból, addig az újdonság és változatosság ingerétől sarkalt ifjú mohón veszi be e hatásokat, anélkül, hogy átalakításukra képes volna, sőt azt sem veszi észre, hogy e hatások sokszor durván érintik lelkét; a gyakori durvaság pedig épen úgy hat érzékeny lelkének felületére, mint az erőszakos nyomás a bőr felületére. így keletkezik egy olyan ifjúság, amely a környezethez idomúi egész életében,"tekintet nélkül arra, hogy a környezet érdemes-e rá vagy sem.

III.