I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

5

Legelőször is az ifjúság jellemének ama 'vonásai jönnek szóba, amelyekről azt tartjuk, bogy nélkülözhetetlen elemei a fiatalság természetének: nélkíilök ugyanis az ifjúság nem volna ifjúság. A fiatalság sok cselekedetének oka e vonásokban rejlik: e cselekedetek magyarázatot találnak, sőt mentséget az indító okban. S ha Ítéletet mondunk az ifjúságról, illetve e cselekedeteiről, nem azt vizsgáljuk, hogy e cselekedetek a közfelfogás szerint helyesek-e vagy sem (ez nem az iskola feladata), hanem hogy mennyiben hatnak zavarólag: 1. az iskola munkájára, 2. a többi tanulókra, 3. a tanulóra magára, különösen későbbi életére. Az iskola ítéletét azonban megelőzi az iskola irányító munkája, vagyis az iskola feladata először a zavaró hatások megszüntetésére törekedni a rendelkezésére álló (igaz, hogy csekély számú) eszközökkel s ha a maga részéről mindent, minden lehetőt elkövetett, kerül a sor a bírálatra.

Természetesen, amikor az ifjúság természetének ilyen tekintetbe vételét hangoztatjuk, nem arról van szó, hogy egyesek' különleges szokásainak a dédelgetése az iskola kötelessége, hanem arról, hogy az említett cselekedeteket jóindulattal kell felfognia és megítélnie. Továbbá, bármennyire is figyelembe veendők a. cselekedetek bírálatában a jelzett vonások, idők múltával összhangba kell jönniük az együttes élet követelményeivel és föltételeivel, azaz éleiknek lassankint le kell kopniok, kissé meg kell tompulniok, hogy a különféle jellemek egymáshoz illeszkedjenek, a különböző természetek összeférjenek, anélkül, hogy eredeti átlagos mivoltukból kivetköződnének.

Bár a fiatalság természete mindenki előtt ismeretes, mégis néhány idevágó tulajdonságát lehetetlen föl nem 'említeni. Ilyen a könnyen- hevülés, mérsékelt kitartás, a gyors változatosság szeretete, a felületesség, a szórakozottság, az utánzásra való hajlam, a képzelet uralma. Minthogy e sajátságok, vonások az ifjúkorral járnak, az iskolának alkalmazkodnia kell bizonyos mértékben hozzájuk, vagyis olyképen kell kifejtenie tevékenységét, hogy amennyiben ama vonások hátráltatnák az iskolai munkát és kockáztatnák ennek eredményét, a hirtelen és durva elnyomásuk helyett a megfelelő eszközök és módok alkalmazásával a minimumra csökkentse gátló és zavaró hatásukat. Sajnos, hogy a mi viszonyaink között, amikor gyakran 60-nál több tanuló szorong egy teremben, alig lehet kilátásunk arra, hogy helyes eszközöket és módokat találjunk és alkalmazhassunk. Ennek a következménye, hogy amaz az ifjúkor természetében rejlő vonások a természetes visszafejlődés helyett egyre erősödnek s még akkor is működnek és hatnak, amikor már el kellett volna tünniök vagy legalább is intenzitásuknak csökkenniük. Az ifjúkor későbbi folyamán a felületesség már könnyelműségbe csap át, a szórakozottság figyelmetlenséggé válik, a mérsékelt kitartás hanyagsáII.