I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

13

tása nem ismeretlen jelenség. Van azonban a sajtónak olyan hatása, amely igen közelről érdekli az iskolát, közvetlenül érinti az iskola munkáját, az ifjúság életét, tevékenységét és magaviseletét.

Már az előzőkben szó volt arról az összeütközésről, amely az iskola és ifjúsága közt adódik elő alkalomadtán. Az összeütközésről igen sokszor tudomást vesznek az újságok. Az talán még nem volna nagy baj, hogy a lapok a nyilvánosság elé terjesztik (bár erre semmi szükség sincs), végzetes hiba azonban, hogy a dolog leírását oly megjegyzésekkel kisérik. legtöbbször a tények ismerete nélkül, amelyek sértik az iskolát, akár magát az intézményt, akár az intézmény megtestesítőit. Végzetes azért, mert lerombolják az ifjúságban az iskola iránti tiszteletet. Az ifjúság fékezésre és vezetésre szorul, minthogy a korlátlan szabadságra egyáltalán nem érett meg. Az ifjúság fékezésére és vezetésére az iskola hivatott. Ha akárhogyan megbénítják az iskolát, miképen tudja hivatását betölteni. Fék és vezetés nélkül az ifjúság kiforratlan természete fölszabadul s ahelyett, hogy mind tudásban, mind fegyelmezettségben .fejlődnék, féktelenségében még azt is elfelejti, mi a helyes és mi a helytelen, mi szabd és mi tilos. Ha az ifjúság nem számíthatna titkos és nyilt pártfogókra, ha hibázik, óvakodnék visszatetsző dolgokat elkövetni. De miért óvakodjék, mikor a legnyilvánvalóbb kihágásaiban is akadnak hangosszavú barátai, akik minden körülmények kost őt pártolják. Az igazságot tiszteljük, de az egyéni vagy pártvélemény még nem okvetlenül igazság. Az ifjúság hibáinak ilyetén legyezgetése magára az ifjúságra nézve a legártalmasabb.

Részben a sajtó révén, részben a társas érintkezés által értesül az ifjúság a közélet jelenségeiről, szívja be a korszellemet. Amint a tenger tiszta hullámai üdítőleg hatnak a testre, a tiszta levegő éltetőleg a szervezetre s ezért szívesen keresi föl az ember a tengert s a jólevegőjü vidéket: úgy a tiszta közélet s az egészséges korszellem is a legjótékonyabb befolyást gyakorolná az emberekre s az ifjúságra. Közéletünk jelenségei nem nyújtanak valami fenséges látványt, a korszellem kinövései is sok boldogtalanságnak okozói. Az előbbiekből azt láthatja az ifjúság, hogy nem a becsületes munka vezet sikerre s nem a becsületes jellem kap babért, az utóbbi a többek között a pénz bálványozását ajánlja neki s mintegy a fülébe súgja folytonosan: mindent a pénzért, amely mindent nyújt és mindent eltakar. Az iskolának volna a hivatása az ifjúságot a közélet jelenségeinek kiváncsi s csodáló szemlélésétől visszatartani. vagy ha már meglátta, a bennök rejlő tanulságot elébe tárni. Az iskola feladata volna a korszellem kinövései ellen hadakozni s tőlük az ifjúságot megóvni. De hogyan teljesítse a hivatását és végezze feladatát, mikor elvették tőle ezeknek a lehetőségét.

Ha a külvilág hatását a maga egészében és együt'tességében szem