Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Saly Noémi: A tabáni kereszt körül
38 BUDAPEST TMÉMI A tabáni ki manapság a Tabán házak nélküli, de legalább nevét még viselő W B utcáján, a Kereszt utcán bandukol fölfelé, mindenfélét gondolhat e névadás okáról. Útszéli pléhkrisztus? Hideg, hideg... Kálvária? Langyos, langyos. De hogy a jobb oldalon kicsit beljebb, a fák alatt magasodó kereszt valaha a városrész egyik legnagyobb terén intette jobb erkölcsökre a környék népét, az a tér pedig azért volt olyan szép nagy, mert előzőleg temető volt, ezt aligha gondolja. A második világháborúban a kőkereszt súlyosan megsérült, csak a talapzata maradt meg. Helyreállítása 1987-ben a Budapesti Városszépítő Egyesület egyik kereszt körül legelső akciója volt. A plakettet, rajta Pállasz Athénével, rég lelopták róla. Ideje lenne visszatenni. S immár nem csak a régi Tabánra, hanem Mihályra is emlékeznünk kell, ha erre járunk. Tettem hát a tiszteletére egy sétát a Kereszt tér hűlt helyén, hogy megmutassam, mi minden volt és van egy látszólag jelentéktelen parkszéli emlékecske mögött, és mennyire igaza volt, amikor ezekért is ugyanolyan ádáz harcot volt képes folytatni, mint a városképet meghatározó épületekért. 1686 kora őszére Buda népes külvárosában kő kövön nem maradt. Az árkászok a három hónapig tartó ostrom során beszántották a török tímártelepet. A lakosok meghaltak vagy elmenekültek, a romokon lóból és emberből való véres pép, varjak és patkányok. A császári kamara adófizető polgárokra spekulált. Két alkalmasnak látszó bevándorló csoporttal népesítették be a Duna-jobbpartot: katolikus németekkel és ortodox „rácokkal”, akik főleg szerbek voltak, de más délvidékiek is akadtak köztük. A rácok hozták magukkal kedves szőlőfajtáikat, elsősorban a kadarkát, és Buda a filoxéravészig, 1884-85-ig úgy élt a borból, mint Marci Hevesen. A Tabán „fő folyója” valójában az Ördögárok volt. Társadalmilag is kettéválasztotta a negyedet: a patak és a Duna közötti, lankásabb rész volt a „gazdag Tabán”: itt a módos rác szőlősgazdák mellett görög kereskedők és hajósok, német és magyar iparosok, tisztviselők laktak, a Gellért-hegyen és a Nap-hegyen pedig a „szegény Tabán” szőlőművesei - minél szegényebbek, annál följebb: oda sokat kellett kaptatni, de főleg lentről hordani a vizet. (A rác kapásoknak 1712-1723 között a budai tanács utasítására kellett a hegyoldalba költözniük.) Az ortodox közösség a 18. század végére megcsappant, a negyedbe egyre több német, magyar és szlovák is települt. Az ősrégi rác temető Pár éve a Budapesti Történeti Múzeumban láthattunk remek kiállítást a tabáni Szent Demeter templom történetéről. Készült hozzá méltó tanulmánykötet is (Csáki Tamás-Golub Xénia: Szerb székesegyház a Tabánban. Az eltűnt Rácváros emlékezete), amelybe Molnár Antal írt fejezetet a hódoltság kori Magyarország ortodox szerbjeiről. Szerinte nem lehet kizárni, hogy az Evlija Cselebinél 1660-ban emlegetett három budai „vlach templom” egyike a Tabánban állt. Az ostrom végére nem sok maradt belőle, abban
