Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)

Buza Péter: Gyógyítható az állatorvosi ló?

RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 27 eredeti állapotában építsük fel a Czebe-fé­­le házat, amelyben állandó helytörténeti kiállítás nyílik.” Április 14-én jelent meg a Magyar Nemzetben Mendele Ferencnek az OMF igazgatójának levele: „Az Országos Műem­léki Felügyelőség- mint annak már számos ízben hangot adott -, súlyt helyez a mező­túri Kossuth-ház megmaradására, hely­reállítására (...) az épületet visszaveszi a műemlékjegyzékbe (ti. a hatvanas években alaposan szűkítették a védelemben része­sülő épületek körét, akkor vették le a lis­­tárói a mezőtúri házat. - B.P.). Díjtalanul elkészíti a helyreállítás terveit, és kész ki­venni részét a helyreállítás költségeiből is.” Éppen egy héttel később, április 21-én jelent meg Vita egy öreg házról címmel a Magyar Hírlap riportja, D. Kiss János tol­lából. Az épület lebontását szorgalmazza. „Utam végén Papp János tanácselnökkel találkoztam. Csendesen háborog: - Ebben a városban soha senki úgy a műemléke­ket, a várost gazdagító építészeti értéke­ket nem becsülte, mint a mai városvezetés. (...) Barbárok vagyunk csakugyan? Mert meg kell válnunk egy öreg háztól, ami a kórházépítés útjában van? Messziről, azt mondom, könnyű minket hagyomány tisz­teletre okítgatni!” Ráday a Városvédőbeszédekben - be­idézve D. Kiss riportját - lábjegyzeteli Papp öndicséretét: „tanácselnökségének idején bontották le a város patinás gőz­fürdőjét. Az ő idejében minősítették át az ország legrégebbi gimnáziumát (amelyet történetesen Mezőtúron alapítottak) szak­munkásképzővé.” Április 27-én Mihállyal együtt beül­tünk a Nemzet szolgálati gépjárművébe - ha jól emlékszem kopott, öreg, termé­szetesen fekete Volgába -, s elindultunk Mezőtúrra. Riportomat lapomban Mező­túr messze van címmel 1987. május 18- án publikáltam. Nem. Nem! Soha! Az első, már említett, a kezdetet jelen­tő olvasói levél 1987. január 13-án jelent meg a Kossuth-ház ügyében. Kun Zsig ­mond a néhány éve megszűnt alma mater öregdiákjai nevében fogalmazta sorait. Ott jártunkkor tőle magától hallottam, hogy okvetetlenkedéséért illetékes helyen díszsírhelyet ajánlottak fel neki meg min­den levelezgető társának. Gondolom, az agyonütés utánra. Kun elárulja, a Kossuth-ház egykor a lefokozott református gimnázium udva­rán állt - csak a közelmúltban csatolták a területet s az épületet a kórházhoz. 1797- ben már biztosan állt, a város jeles polgá­raié, a Czebe családé volt. 1849-ben Kos­suth kétszer is megszállt itt - ezt a tényt a falán emléktábla hirdeti (a gimnázium Az emléktáblát a Református Gimnázium diákjai állították öregdiákjai állíttatták). A kórház a nemes arányú, klasszicista kúria helyén, azt le­bontva egy ötvenágyas elfekvőt építtetne. Vajai Tamás, a Közti tervezője kapta a megbízást, hogy készítse elő a művele­tet. Elmondta, úgy informálták: tanácsi döntés, hogy a házat lebontják. Utóbb a mezőtúri tanácselnök-helyettesek egyi­ke felkereste, és azt kérdezte, meg lehet­­ne-e mégis oldani a dolgot úgy, hogy a kúria megmaradjon. Újra megvizsgál­ták a helyzetet, és arra a megállapításra jutottak, hogy ez nem zavarná a rekonst­rukciót. Sőt! Fennmaradása esztétikailag és funkcionálisan is jót tenne a beruhá­zásnak. 1986 szeptemberében küldték el módosító javaslatukat a Szolnok Megyei Tanácshoz. A tanácsházán beszélgettünk - már előbb csatlakozott hozzánk (Rádayhoz és Papphoz) dr. Patkós István, a város­ban működő mezőgazdasági főiskolai kar főigazgatója, hogy leüljünk a kórhá­zigazgató szobájában. Részt vett volna a diskurzusban a kórház gazdasági igaz­gatója is, de a tanácselnök elvtárs még az udvaron elhessentette. Ezt Ráday vet­te észre, s írta le a Kossuth-ház üggyel foglalkozó összeállítása egyik lábjegy­

Next

/
Oldalképek
Tartalom