Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)

Surányi András: Hóesésben

BUDAPEST által lakott épület is (ma az EÖ10) és jó pár zava­ros hátterű palotaeladás. Demonstratívan részt vettünk Rabinnal civil tüntetéseken, ahol jelen­létünkkel kellő feltűnést keltettünk. A liberális so­rokban is válságot oko­zott a helyzet, a koalíció ilyetén veszélyeztetése. Ekkor kulminált a hely­zet a Király utca 40. - egy Hild-épület körül -, ami szintén bontásra lett ítél­ve. Perczel Anna - béke poraira, röviddel Mi­hály előtt temettük őt is - családi barátunk volt, ő hívott egy tüntetésre a bontás ellen. Szóltam Ra­binnak és habozás nélkül mentünk. Hideg volt, ha­vazott, egy illusztris sor vendő részvételi demok­rácia valós lehetőségét. Tette ezt úgy, hogy nem direkt-politizált, de min­den általa felfedett „ügy” már-már lazításnak tet­szett és hirtelen bővítette a Népköztársaság polgá­rainak mozgásterét. Egy éve még teljesen felhőtlenül beszélget­tünk a világ dolgairól, a járványról, az iro­dánk költözéséről, hogy ez mennyiben érinti az Egyesületet és tervezett programjainkat. Aztán tudomásul kellett ven­nünk Mihály állapotá­nak gyors és számunkra váratlan rosszra fordu­lását. Kicsit félve kérdez­tem Mihályt telefonon, hogy van? Három dolgot állt a talán negyvenfős tömeg élén. Demszky Gábor főpolgár­mester, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes és dr. Rabin terézvárosi alpolgármester mellett Ráday Mihály, majd én mint kuratóriumi elnök, Perczel Anna az ÓVÁS-tói és valaki még a Védegylettől. Mi Rabinnal kvázi magunk ellen tüntettünk, de ritka jól éreztük magunkat. így ismerkedtem meg személyesen Mihállyal, és a továbbiakban ismertem meg igazán a nevével fémjelzett mozgalmat és az ő múltbéli munkásságát. Nyilván­valóvá vált számomra, hogy Mihály is egy „rendszerváltó” volt, még ha más eszközökkel is, mint a politikai mozgalmak. Akkor a csúcsnézettségű Unokáink sem fogják látni tv-műsora élesz­tett egy új típusú polgári igényt és magatartást, amely felébredt a képrombolás képtelenségéből, és saját, majdnem elfelejtett értékei felé nyúlt. Mihály képes volt ízléssel szelektálni, lelep­lezte a mű-múltat, ösztönszerű biztonsággal tudta elválasztani az értékeket a silány utánzatoktól, giccstől, a valós és eredeti épített örökséget a hatalomigényű történelmi reprodukciótól. Nem véletlen tehát, hogy a közbeszédet meghatározó tv-mű­­sorát azon nyomban, amint erre - nyugdíjazására hivatkozva - lehetőség nyílt, levették a képernyőről. 17000 aláírást gyűj­töttünk akkor össze határon innen és túlról a műsor fennma­radásáért, az ismert sikertelenséggel. Mihály kicsit Podmaniczky Frigyes reinkarnációjának te­kintette magát... És valóban, nélküle fele annyit sem tudnánk sem Podmaniczky Frigyesről, sem a Fővárosi Közmunkák Ta­nácsa tevékenységéről, munkásságáról, de az egyesített fővá­ros történetéről, értékes épületeiről és kultikus helyeiről sem. Visszafordíthatatlan folyamatot indított el, ami előtte nemigen volt elképzelhető. Unalmas, szürke és pangó kor szférájába ho­zott friss és fényes szeleket, felvetítve és lemodellezve egy eljö­­akarok még megélni - mondta - a nyolcvanadik születésna­pomat, az aranylakodalmamat és Budapest díszpolgárságának átvételét... A sors ebből egyet engedett. Miben rejlett hát Mihály know how-ja? A Mihály-féle mira ­culum a művészet- és építészettörténet vegyítése az urbanisz­tikával, a filmes-tévés tevékenységgel és egy okos, slágfertig, sármos emberrel, aki meghallotta akkor még igen csöndes hangját annak a kornak, amely hanyag, pazarló hányaveti­­séggel bánt épített és kulturális örökségével, de mélyében még mindig lappangott egy titkos, majdnem szégyellt igény saját kulturális hagyatékának megismerésére, megtisztítva a fél­reértett modernizmustól és a propagandisztikus racionaliz­mustól. Mihály volt a kiválasztott, aki ebből a Thomas Mann-i „mély kútból” tudással, elkötelezettséggel, majd szent meg­szállottsággal, pimasz bátorsággal és érvényesítési képesség­gel előhúzta az ott idejére váró szellemet, ami tüstént bejár­ta Magyarországot és a határon túli magyar nyelvű vidéket. Megismertette velünk saját épített örökségünkön túl a közvé­lemény meghatározó erejét, amely képes szembehelyezkedni a sokszor irracionális politikai akarattal, de értelmes komp­romisszumot is képes kötni egy jó ügy érdekében. Óriási fel­fedezése és saját innovációja volt ez Mihálynak. A szellemet a palackból Mihály kieresztette, mely minket, Mihályt kö­vető Városvédőket is megszállt, és ebben az értelemben fog­juk szellemiségét tovább vinni, még ha merőben más korban élünk is, merőben más az eszköztárunk, hogy az anyagi le­hetőségeinkről - erről a siralom völgyéről - ne is beszéljek. Nélküle tudatlanok és bátortalanok maradtunk volna, sohse tudtuk volna meg, mi az civil-kurázsi. Még nem is tudjuk mennyire hiányozni fog...

Next

/
Oldalképek
Tartalom