Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
N. Kósa Judit: Egy régi utazás emlékére
RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 TI a Vidám Parkban is. Útközben beszélgettünk.- Nehéz eldönteni, mi kerüljön be a századik adásba. Szívem szerint a legégetőbb gondokról számolnék be, a nézők viszont - a levelekből legalábbis ez derül ki - a sikereket szeretnék viszontlátni - mondja. Naná, hiszen aki emlékszik rá, tudja, hogy a nyolcvanas években spontán népmozgalommá vált a liftmentés - gondolom, miközben az Arany János utcában elénk kanyarodik egy troli, és Ráday már a közlekedéskultúráról beszél. Arról, hogy az 1973-as helyreállításkor elpusztult földalatti egy kocsiját hál’ istennek sikerült megmenteni, de a legrégibb fővárosi közlekedési emlék, a fogaskerekű megmaradt kocsija még most is sorsára hagyva rohad valahol. Előttünk a Bajcsy-Zsilinszky út. Amíg piros a lámpa, Ráday sorban mutogatja a hiányzik egy darabja. Tizennyolc évvel ezelőtt - jut eszembe - az ő műsorából tanultam nézni. Felnézni és meglátni, ami szép, felfigyelni arra, hogyan pusztul, ami egy kis jóakarattal megmenthető lett volna.- Ez itt a Hajós utca 25. Napóleon-udvarnak hívják, a városvédő egyesület annak idején részt vett a lépcsőházi ablakok helyreállításában. Amott meg a 32-es szám, ott újítottunk fel először ablakot - mutatja, de mire kibámészkodom magam, már a címerek sanyarú sorsáról mesél, arról, mennyi időbe telt, amíg a kisebb-nagyobb potentátok megértették, hogy a régi dolgok helyreállítása nem politika, hanem városvédelem. A majdani pesti Broadway érintésével kanyarodunk ki az Andrássy útra. Figyelem az arcát, mégiscsak itt kezdődött minden, egy ország tanulta meg a szót: kandeláber.- Látja azt a telefonfülkét? - kiabál házakat, hogy melyik mit rejt a homlokzata mögött, hol milyen üzlet működött, és nézzem meg azt a díszt, ketté van vágva, Ráday. Fél kézzel vezet, a másikkal mutogat, hogy nézzem meg, a színében és formájában a régiekre emlékeztető új fülkéknek hogy eltolták az arányait, rossz a kupola, ronda az egész, miért kell hasonlót csinálni, amikor mintának ott az eredeti, ő történetesen még 1983-ban megmentett nyolcvan darabot. - Erre jöttem valamelyik nap, látom, hogy szerelik az új telefonfülkéket. Gyorsan leállíttattam az egészet, ezek itt már megúszták - mutatja a Bajza utcánál. - Maga ilyenkor tényleg kiszáll, odamegy és intézkedik? - kérdezem, de máris érzem, hogy hülye kérdés. Ô tényleg. A Vidám Parkban megnézzük a csodálatosan felújított régi körhintát. Rádayn látom, végre boldog, ez maradéktalanul tetszik neki. Persze ezt is ő találta ki, néhány éve a távozó angol nagykövet adományozta az első összeget, és lám, most már teljes pompájában ragyog a mű: a lovakról lehámlott az ezer rétegben felvitt festék, a hátsó figurák újra mozognak, előbukkantak a rejtett díszek. A városligeti körhinta épülete is feltámadott, Ráday már csak a régi céllövöldét meg a Lökd meg a kecskét! hiányolja a környékről. A Széchenyi fürdőnél aztán újra a régi önmaga, a gyalogosok megrökönyödésére egyenként vesszük szemügyre a nagy nehezen megmentett, delfinfejes kandelábereket és a közéjük biggyesztett csúf ostornyeleket. Innen már sietünk, mert a reklámok ügyében pillanatokon belül kezdődik az
