Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Vitkay Katalin: Miska
RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 tudjunk kialkudni a Terézváros akkori polgármesterétől meg az önkormányzat jogászától, aki mellénk állt. És innen is menni kellett. De ekkor én már egy ideje főként nyugdíjas „nagyi” voltam. 2021- ben, most ősszel, a közeljövőben ismét költözik a szervezet. Mihály ezt már nem élhette meg, pedig nagyon várta. A Szövetség résztulajdonában lévő Böszörményi úti irodaházat is lebontják, ahol albérletben működik a budapesti egyesület. Helyette azonban a helyi önkormányzat biztosít a közelben új irodát. Mihály gyakran hívott telefonon, hogy csináljak már valamit, de sajnos nekem már nem volt az utóbbi években jogosítványom ahhoz, hogy harcba szálljak. Az egyesület fotó- és könyvállománya egyszerűen nem fér el az új helyen. A fotók nagy részét szerencsére már digitalizálta az egyesület. A nyolcvanas évek elejétől fotós csoportunk tagjai, Mihály hívó szavára még időben elkezdték fényképezni Budapest belső kerületeinek házait, amikor még szívesen beengedték a házakba a városvédőket. Ezekből születtek a remek kiadványok szövegei, mivel a házak történetét is leírták fotóstársaink. Az Adalékok sorozat könyveit ma már nehéz megszerezni. Digitalizálásuk nagyon is indokolt volna. Amikor híradást hallok a mai budapesti sétákról, biztos vagyok abban, hogy városvédő utódainknak jó szolgálatot tettek a Mihály és a Szentpétery Tibor bácsi vezette fotóscsapat adatgyűjtései. Szentpétery Tibor nevét emlegetve eszembe jut, hogy Mihály mennyire irtózott a kórházi látogatásoktól. Mégis kivételt tett, amikor megtudta, hogy Szentpétery Tibort kell meglátogatnunk. Azonnal kocsiba vágta magát és a vizitünk után kiderült, hogy Tibor bácsi Mihálynak is köszönhetően vállalta az életmentő műtétet. Azután még sok-sok fotókiállítással ajándékozott meg bennünket. Tudni kell, hogy Mihálynak aktív tévés időszakában számtalan feladata volt az Unokáink sem fogják látni... szerkesztésén kívül. Sokat utazott vidékre, a határon túl is, ráadásul egyre több város- és faluvédő egyesület alakult az országban. Ezért indokolt volt ezek szövetségének megalakítása, melynek haláláig elnöke volt. Vagyis kevés idő maradt, hogy a budapesti egyletben sokat időzzön. Ha szükség volt rá, akkor jött. Mindig szóltam, hogy el ne felejtse az időpontokat. Mihálynak nem kellett készülni egy ülésre, értekezletre, egy kiállítás megnyitására. Megkérdezte miről lesz szó, és már működött is a dolog. Nemcsak a hangja, a tudása, de a memóriája is remek volt. A legegyszerűbb képzőművészeti kiállítás megnyitó beszédéből is városvédő beszéd kerekedett. Talán rajta kívül a városvédők csapatából Saly Noémi képes még a hallgatóságot ennyire magával vinni. Mihály imádott piacra járni. Az Eötvös 10-zel szemben a Hunyadi csarnok kedvenc helye volt. Ilyenkor átkísértem, mert hallgatóság nélkül nem érezte jól magát. Sokszor persze felesleges is volt, mert mindenki ismerte, kedvelte és úgyis azonnal volt közönsége. Sőt az utcán még sokáig ácsorogtunk. Csoda, hogy nem állt le a közlekedés. Ahol Mihály megjelent, ott biztosan nyomot hagyott az emberekben. Visszaemlékezésemet lassan be kell fejeznem, mert másnak is illik helyet adni, de egy nagyon is személyes emlékemet elmondanám. Én egy rákoshegyi születésű lány (ma már öreglány) vagyok. Gyerekkorom óta szerettem volna Bartók Bélának nagyobb hírverést csinálni, hiszen ebben a városrészben élt és alkotott a világhírű zeneszerző 1911 és 1920 között. A kerületben élő városvédő barátaim felkerestek az egyesületben, hogy tegyünk valamit, mert a Hunyadi utca 50-ből, - ahol élt és alkotott Bartók Béla - nem a zeneszerző emlékét őrző hely lesz ezután. Éppen ez időben készültünk Bartók Béla születése 125. évfordulójának megünneplésére. Azonnal levelet írtam a polgármesternek. Soha ilyen gyors választ még nem kaptam hivataltól, mint akkor. Hoffmann Attila meghívott egy beszélgetésre, és hamarosan megalakult a Rákoshegyi Bartók Zeneház közalapítvány kuratóriuma, ahol természetesen vállaltam feladatot. A házat felújítottuk, működik. Csak később jöttem rá, hogy a polgármester a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottságának is tagja volt, ahol Ráday Mihály volt az elnök.
