Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Nagy Gergely: Új Krúdyra várva
RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 15 fényműtermét mentette meg. A régi címerek visszahelyezése, a régi budapesti utcanevek várostörténeti jelentőségűvé vált programja volt. Szívügyének tekintette a hidak helyreállítását, hiszen azok a város legfőbb szimbólumai. Az Andrássy úti kandeláberek, telefonfülkék, buszmegálló-táblák, a Duna-parti rácsok mind városképalkotó elemként is fontosak voltak a számára. Természetétől teljesen idegen volt a profitorientált álságvilág, erkölcsi felfogásával összeegyeztethetetlen volt, hogy a Lánchíd Coca-Cola reklámmartalékká váljék - nem is lett! Tudta, hogy Budapest milyen értékeit veszélyeztetik a magasházak, a tetők átépítése! Látta Budapest városában a világcsodát. Az igazi értékeket látta és szerette, és nem a mindent felfaló profitorientált vagy a kivagyiságot hirdető globális középszer MÓL tornyait. írásait, előadásait kötetekbe rendezte. A Városvédőbeszédek, a Házak nyilvános titkai ugyanúgy szólnak az épületekről, mint építőikről, lakóikról - a régiekről és a maiakról egyaránt. Ugyanilyen elkötelezettséggel kutatta és tette közkinccsé 48-49-es emlékhelyeinket. írásai kultúrtörténeti forrásmunkák. A múlt értékeinek a feltárásával, bemutatásával igazán nem is a települést védte, hanem az ott élő embert szólította kötelességére, kulturális gyökereinek, értékeinek védelmére. A ma emberéhez szólt, a már csak alkotásában ismert elődeink által létrehozott csodákra hívta fel a figyelmet. Történeti jelentőségű eredményei szuggesztív, megingathatatlan személyiségének köszönhetők, ami különös többletet jelentett fellépésekor. Akármiről is beszélt, mindig a hajdanvolt alkotó emberről szólt, az ő üzenetüket tudta a mai embernek közvetíteni. Minden műsora hidat épített egy múltbéli emlék alkotói és a mai emberi közösség között. Évszázadok kultúráját kötötte össze a mai élő közösségekkel. Mindig mindent tudott, hogy melyik épületünkkel mi történik, hogy mi készül érte vagy ellene. Mihály gyermeki nyitottságát megőrizve minden iránt érdeklődött, figyelt, közvetlen természetével azonnal mindenkivel közvetlen kapcsolatba került. Segítségért is hozzá lehetett fordulni. Ráday meg intézkedett, lobbizott, levelet írt, telefonált egy ügyért, majd egy másikért, sok százért. Sokakban elültette szemléletét. Tanított, nevelt, láttatott, féltett és intézett, elintézett - a lehetőségeket felismerve értékmentő programokat szervezett. De honnan lesz ezután az ember, aki lát, aki meglát és megláttat, aki kijár, aki levelez, aki a legjobb pillanatban felháborodik és meg is őrzi haragját, ha az ügy, vagyis magyar értékeink tárgyi és szellemi védelme ezt így kívánja? Munkásságának eredménye ott marad értékeinkben és bennünk, ha tovább tudjuk vinni elkötelezettségét, céltudatosságát műemlékeinkért, vagyis jövőnk kultúrájáért. Ha Podmaniczkyt Krúdy Budapest vőlegényének nevezte, a jövő Krúdyja Ráday Mihályt nyugodtan tekintheti Budapest nevelőapjának. Nevelőapának, akinek emlékszünk szavaira, akinek kérdéseinkre adott válasza évtizedek múlva is fülünkbe cseng, és tudjuk, hogy mikor és mire emeli fel hangját. Addig lesz Budapest Budapest, amíg halljuk szavait, amíg látjuk, amit Ráday Mihály megláttatott velünk, amíg vállaljuk a kiállást értékeink, kultúránk védelméért. Várjuk az új Krúdyt, hogy mindez úgy legyen a miénk, hogy később se felejthessük, amit „a Ráday”, „a Mihály”, „a Misi” elkezdett, hogy az utánunk jövők is folytathassák, hogy a jövőben is lehessen saját arcunk.
