Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Nagy Gergely: Új Krúdyra várva
RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 13 NAGY GERGELY Podmaniczky Frigyes elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Budapest nem csak nagyvárossá, hanem egy évszázad múlva az egész világon becsült egyedülálló építészeti csodává is válhatott. Hogy ez a csoda értékén megmaradhatott, és még ma is élvezhetjük, azt nagyrészt Ráday Mihálynak köszönhetjük. Podmaniczky Frigyes Budapest születésénél jeleskedett, értékeinek megbecsülésére Ráday Mihály nevelt bennünket. Mindkettőjük minden pillanatát felvállalt, pontosabban felismert feladatuk határozta meg, küldetésük irányította életüket. Új Krúdyra várva Podmaniczky halála után 19 évvel ihlette meg a regényes életút Krúdy Gyulát, akinek írásai 1926-34 között jelentek meg különféle újságokban. Jóval később Budapest vőlegénye címmel a teljes sorozatot közreadták. Ráday Mihály különös személyisége és Budapest iránti elkötelezett szeretete, egy egész város sorsát meghatározó munkássága révén Podmaniczkyhez hasonló tanulságos példaregény lehet a még későbbi utókor számára. Operatőrként, művészettörténészként teljes, új szemléletű világot alkotott - majd érzékeny meglátásaiból fakadó indulatai városvédővé tették. Sokoldalú tehetsége, képzettsége áldotta meg azzal a teljesen egyéni látásmóddal, aminek segítségével akkor ismerte fel a részlet nagyszerűségét, értékét, kulturális üzenetét, amikor a bármi áron mennyiség jelentette az eredményt és az érték felismerése és megőrzése, a hagyomány tisztelete a megújulás gátját jelentette. (Ez a szemlélet egyáltalán nem veszett ki napjaink életéből sem). Történt ez abban a korban, amikor a Budapestet meghatározó építészeti világnak egyáltalán nem volt értéke. Egyrészt minden kor tagadja, megtagadja a közvetlen megelőző korát, a megújulásának gondolt út leginkább csak tagadással, elfordulással járható. Abban a korban a politika is azonosította a megelőző kor építészeti világát egy polgári világgal, amit végképp igyekeztek eltörölni. Budapestnek, majd más történeti településeknek is egyre több értékét vette védelembe Ráday Mihály, és emelt szót az értelmetlen és érthetetlen - sokszor öncélú - pusztítás ellen. Kezdetben egyedül volt, mint Pállasz Athéné. Olyan részletekre hívta fel a figyelmet, értékké emelt apróságokat, amelyek az elmúlt korszakok szemléletváltásának következtében felesleges teherré váltak. A 70-es évek ben már meglátta a régvolt ember alkotásában a művészetet, akkor, amikor a korszak sem jelentett még igazán értéket sokak szemében. Egy akkor már eltűntnek vélt és eltüntetni kívánt polgári világ művészeti értékeire figyelt fel, amikor az a hivatalosságok szemében még tiszteletet sem érdemelt, amikor az értelmetlen szabályozások is sok indokolhatatlan pusztítást eredményeztek. A múltból fennmaradt, sokaknak semmiségnek tűnő vagy nem is látszó dolgokért szólt - azokért, amelyekben ott volt a múlt emberének munkája, lelke, tehetsége, kultúrája. Tudta, hogy eleink üzenete a míves részletben él, az szól lelkűnkhöz, az szól utódainkhoz - akkor, ha megőrizzük őket, és ha meg is akarjuk őrizni őket. Sajátos meggyőző erővel, különös képi világával sokaknak adott pajzsot és lándzsát, ezreket állított maga mellé. Tudta, hogy a kultúránk csak akkor a mi kultúránk, ha azt képesek vagyunk megőrizni, értékelni. Lényéből fakadt, hogy a józan gondolat, a természetesség vezérelte. Nem értette, hogy miért kell minden áron valamit elbontani, átépíteni, ha azt meg is lehet tartani? Miért kell valamit minden áron feltalálni, ha azt már korábban feltalálták, csak már nem divat rá emlékezni? Miért kell egy épület, egy település művészeti értékeit, a hely identitását megsemmisíteni? Amikor először szóltak műsorai, ki gondolta, hogy egy bazaltkocka települési érték, vagy ki gondolta, hogy az éles élű új betonszegélynél lényegesen nagyobb érték a töredezett sarkú, sok száz évet megélt, lekoptatott gránitszegély. äUDIK FEHENC; ftódct mini ßudaiJe«'*ödä PaUaï A líiéiml
