Budapest, 2020. (43. évfolyam)
3. szám, március - Daniss Győző: Tíz deka kenyér
BUDA PEST 20 20 / 03 8 A lassanként szaporodó napilapok még hetekkel a harcok befejezése után is nyilas gyilkosságok áldozatainak előkerüléséről számoltak be. A leghírhedtebb eset utóéletéről pedig csak április 23-án (!) írhatott a koalíciós lapként induló, utóbb kommunista irányítás alá kerülő Szabadság. A Náci és Nyilas Rémtettek Kivizsgálására Alakult Bizottság ugyanis csak akkorra fejezte be munkáját, és akkor keríthettek sort az áldozatok kihantolására. A demokratikus napilap riportja a legrészletesebben a Maros utcai kórház udvarán történtekkel foglalkozott. Természetesen ott voltak az áldozatok érthetően rettenetes lelkiállapotban lévő hozzátartozói, és rendőri felügyelettel odavitték az ottani gyilkosságok tizenhárom megtalált elkövetőjét is, hogy szembesüljenek tetteikkel, lássák többnyire megcsonkított áldozataik már oszlásnak indult maradványait. De – állította a cikk –„egyiken sem látszik megbánás, bűntudat vagy szánalom”. A riporter egy különös véletlenről is írhatott: „... nagy zaj hallatszik az utcáról. – Te voltál az, aki kiadtad ezeket az embereket a nyilasoknak! – kiabálják egyszerre többen. És már fel is tűnik az ajtóban egy alacsony, zilálthajú nő, akit egy nyomozó kísér. A nyomozó, Gonda Imre a karjánál fogva vezeti, s izgalomtól remegve mondja: – Felismertem! Ez a nő, Jankovics Róbertné, aki itt a kórházban teljesített szolgálatot mint kisegítő ápolónő, ő vezette ide a nyilasokat, maga is párttag volt. Az én húgomat is az ő útmutatása alapján leplezték le és végezték ki itt az udvaron.” Ennek és az ezrekre menő többi gyilkosságnak és kegyetlenkedésnek jó néhány elkövetője az életével fizetett a tetteiért. A legtöbb kivégzésről beszámoltak a lapok. Például ugyancsak a Szabadság adta hírül, hogy a nyilas uralom alatt elkövetett gyilkosságaikért április 28-án a Markó utcai fogház udvarán felakasztják Csikváry Győzőt és Hor váth Ferencet. A kivégzést kétezren nézték végig, és utána lelkesen éltették az ítéletet meghozó népbíróságot. Sokaknak az ostrom alatti hevenyészett elföldelések keserves időszaka után is adódtak halálesetek, „béke-halálesetek” utáni megrázkódtatásaik. Március elején a polgármesteri hivatal a koporsóhiányra való tekintettel kénytelen volt engedélyezni, hogy a kórházakban vagy a lakásukon elhunytakat MÚLTIDŐ TÍZ DEKA KENYÉR 1945. MÁRCIUS–ÁPRILIS: BOMBATÖLCSÉREK KÖZÖTT SUGÁRZÓ ARCOK A január és a február ostromszörnyűségei után 1945 márciusa, áprilisa Budapesten már békeidő volt. Békeidő, ha nem szűntek is még meg a „hadifosztogatások”, esetenként az erőszaktevések, ha a háború az ország nyugati felében még nem ért is véget, ha a fővárosiaknak még találkozniuk is kellett a közeli múlt nem természetes haláleseteivel.
