Budapest, 2020. (43. évfolyam)
3. szám, március
BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLIII. évfolyam, 3. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János XXVII–XLII. évfolyam: 2004-2019 Szerkesztő: Buza Péter Főszerkesztő: Jolsvai András Szerkesztőbizottság: Buza Péter (elnök), Angelus Róbert, Elek Lenke, Gács János, Götz Eszter (Épített világ), Hidvégi Violetta, Jolsvai András, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András Facebook-oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 12. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Mi lesz vele? (16. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: Negyvennyolcas becsület (2. oldal) BUDAPEST kevéssé tehet róla, mégis a város szégyene, hogy milyen állapotban van immár egy évtizede az Iparművészeti Múzeum. Kezdetben még csak a pirogránit díszítőelemek potyogtak róla, aztán megindult az Üllői út felé a lanternának nevezett tetődísz. 2011-et írtunk, amikor a kupola csúcsáról a toronydaru leemelte a kerti pavilon nagyságú kerámiát, amely nélkül szinte kopasznak tűnik Lechner Ödön önmagában is műtárgynak számító csodapalotája. Akkor aligha gondolta volna bárki is: úgy ér véget az évtized, hogy meg sem kezdődik az épület rekonstrukciója. Pedig ez történt, annak ellenére, hogy az első elképzelések szerint már 2017-re be kellett volna fejezni a felújítást. A tervek jó ideje készen vannak, sőt már módosultak is, amikor a kormány feladatul szabta, hogy kortárs épület helyett Lechner eredeti tervvázlatai szerint építsék meg a Hőgyes Endre utcai, korábban elspórolt szárnyat. A múzeum eközben három esztendeje zárva van, és immáron teljesen üres. Az a szóbeszéd, hogy egyetlen dolog indokolja a lázas semmittevést: egy olyan rekonstrukció, amely nemcsak eredeti szépségükben állítaná helyre a műemléki részeket, hanem használható közönségforgalmi és kiállítóterekkel is bővítené föld alatt és föld fölött a múzeumot, 30 milliárd forintnál is többe kerülne. Ami nagyjából hatoda a Puskás Stadion árának, de kétségkívül jelentős summa. Mindebben csak az a meglepő, hogy ugyanaz az állam, amelyik a fogát szívva fogja kipengetni a szükséges összeget, hogy a magyar építészeti stílus, a lechneri szecesszió egyik csúcsteljesítménye ne omoljon rá az Üllői útra, közben látható lelkesedéssel szórja a pénzt olyan múzeumi projektekre, amelyek nélkül azért meg tudnának lenni a budapestiek. Papíron már 300 milliárdot költ az ország a városligeti múzeumnegyedre, amelynek felhúzását a kormány olyannyira fontosnak tartja, hogy kész az új Nemzeti Galéria telkét építési területként aszalni akár öt éven át, remélve, hogy 2024 után már nem köti majd ígérete, és végre építhet. E hasábokon már többször megemlékeztünk erről az elátkozott múzeumnegyedről, az összes furcsaságával együtt. A kezdeti álmokban szereplő öt intézmény és a mai tervek listája alig van átfedésben, és az embernek néha van egy olyan érzése, hogy valahol, valakinek teljesen mindegy, mit épít, múzeumot, színházat vagy biodómot, csak sok betont lehessen beletenni és drága legyen a végeredmény. A mérleg márpedig felettébb kedvezőtlen. Évek óta zárva van a Néprajzi Múzeum, és legalább kétszer fog költözni, míg végül elfoglalhatja a helyét a Felvonulási téren, abban a hatalmas tömbben, amelyről jó, ha tudjuk: csak töredéke ad majd otthont kiállításoknak, a többi közelebbről nem definiált közösségi funkciót lát majd el. Hipp-hopp eltűnt viszont a ligetből a Közlekedési Múzeum, ami legalább annyira hiányzik a felnőtteknek és a gyerekeknek, mint a Természettudományi Múzeum fog, amint kipenderítik a Ludovika épületéből. Ez utóbbi esetében legalább időlegesen győzött a józan ész: míg nincs hová hurcolkodni, nem kényszerítik őket pakolásra. A rossz nyelvek szerint épp azért, mert a sok elkapkodott költöztetés miatt már raktár sincsen elég. Mindez annak fényében különösen megdöbbentő, hogy sokan emlékeznek: az egész Liget Projekt úgy kezdődött, hogy a Szépművészeti Múzeum földalatti kiegészítésére szánt pénzt odaadták a Várkert Bazárnak, noha a Hősök terén már ott álltak a markolók. A kármentésül kezdődött ötletelésből született ez az öngerjesztő építkezéssorozat, amelyből mintha szerencsétlen módon a legfontosabb szempont illant volna el: hogy milyen múzeumra volna igazán szüksége az országnak és a városnak, és annak hol lenne az ideális helye. Most fordítva ülünk a lovon. A kormány – pontosan nem megmagyarázott okokból – ki akarja tenni a Nemzeti Galériát a Várból, és percnyi időt sem pazarolva alternatív lehetőségekre (egy rozsdazóna rehabilitációja, valamely üres ingatlan használata), rámutatott a liget zöldjére: márpedig ott lesz. Aztán hozzávarrtak ehhez Zene Házát (az vajon mi, azon kívül, hogy „légies”?), régi formába gyömöszölt új színházat és lebontott, majd újraépítendő múzeumot, csak hogy kilegyen a nagyszabású projekt. Hogy mindebből leginkább a múzeumok iránti minimális fogékonyság hiányzik, azt jól mutatja az építészeti gyűjtemény szomorú sorsa. A múzeumnegyed-terv első változatában az öt ligetbe kerülő intézmény közül az egyik éppen ez volt – sokat hallhattuk akkoriban, milyen fontos, hogy az építésztársadalom nemes versengésben mutassa meg, milyen otthont képzel el alkotásai történetének és dokumentumainak a XXI. században. Aztán amikor megszületett a győztes terv, jött a fanyalgás, hogy de hát ez egy kocka. Hogy a ház bizony egy kocka, s hogy a lényeg odabent rejlik, arra már a kutya nem figyelt. Ez a múzeum egyszerűen lekerült a napirendről, a feladatot pedig egy újabb hatalmas, romos ingatlanegyüttes kíséretében megkapta a Magyar Művészeti Akadémia. Azóta annak rendje és módja szerint nem is történt ott semmi. Csak éppen még egy illúzióval szegényebb lett BUDAPEST
