Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Lépesfalvi Zoltán: Vastag jégen
BUDA PEST 20 20 / 02 16 Indulhatott volna a XIX. század derekán egy pesti kezdeményezés máshonnan, mint egy kávéházból? Nem kivétel ez alól a Városligeti Műjégpálya története sem. Úgy kezdődött, hogy 1869. november 12-én Steingassner János kávéházának kár tyatermében megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet. (A neve később Budapestire változott, BKE-ként ma is működik.) A klubnak az volt a célja, hogy népszerűsítse a korcsolyázást, és ehhez pálya is kellett. A városi tanács engedélyezte az egyletnek, hogy a városligeti tó egy részén telente jégpályát alakítson ki és díjmentesen használhassa. Először 1870. január 29-én léptek jégre a Városligetben, a pályát Rudolf koronaherceg avatta fel, és rövidesen ismertté vált jelmezes báljairól és ünnepségeiről. Rendeztek estélyt „katonai zene és a jégpálya kivilágítása mellett, melyre a tagok közbenjárása mellett korlátolt számú vendégkártyák is kiadattak”. Az 1874. januári idénynyitóról így számolt be a Magyarország és a Nagyvilág: „Kedden volt az első korcsolyaverseny, melyben a főváros jelesebb korcsolyásai mindannyian részt vettek. Már kora délután szebbnél szebb társaság gyülekezett a jégpályára; hölgyek ragyogó szemmel, mely a gyér világítást pótlá, urak tele tűzzel, mely a pálya jegét majd felolvasztá, s éles patkókkal, melyek végig hasogaták a szívtelen jeget, az ellenállni merészkedőt. A legdíszesebb tánczvigalomnak ékéül szolgálhatott volna e közönség, mely délutáni 3 órától estig a jégre ment.” Az egyletnek öt évvel a megalakulás után 1306 tagja volt, és a választmány beszámolója megállapította, hogy a pénztár állapota is kedvezően alakult. A korcsolyázó hölgyek és urak kényelmét kezdetben a pálya mellett felállított fabódé két helyisége szolgálta, de 1874-ben leégett, több száz korcsolya veszett oda. A városvezetők engedélyezték egy végleges korcsolyacsarnok felépítését, a tervpályázatot egy fiatal építész, Lechner Ödön nyerte meg. Az 1875-ben átadott épületben volt korcsolyacsatoló-helyiség, büfé, zenekari terem, a nagyteremből pedig belátható volt az egész pálya, így a garde-de-dame-ok szemmel tarthatták védenceiket. A korcsolyázó közönség kinőtte a csarnokot, ezért 1895-ben újat építettek a helyére Francsek Imre tervei alapján, abban a formá ban, ahogyan a második világháborús károk után helyrehozott épület – két oldalszárny nyal kiegészítve – ma is látható. A pálya működése az időjárástól függött, de nemzetközi versenyeket azért rendeztek a Városligetben. Földváry Tibor műkorcsolyázó itt szerezte meg a magyar sport első Európa-bajnoki címét 1895-ben. Igaz, hogy négy induló közül és egy jelmezes ünnepély előjátékaként, de mégis. „Bernáthfalvi és földvári Földváry Tibor a szülei által a testedző sportnak majd minden ágában kiképeztetést nyert – írta a Herkules –, kedvelte a magasugrást, a túrázást és a kerékpározást, a legnagyobb passióval azonban hétéves korától a műkorcsolyázást űzte.” MÚLTIDŐ VASTAG JÉGEN HÖLGYEK RAGYOGÓ SZEMMEL, URAK TELE TŰZZEL ÉS ÉLES PATKÓKKAL
