Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Ocskay Zoltán: MÚLTIDŐ - Hugó, az Indian-főnök
BUDA PEST 20 20 / 02 12MÚLTIDŐ Hugó, az Indian-főnök Amerikai motorprospektusok szálldostak a Forgách utcai szélben Mindenkinek vannak elszalasztott lehetőségei. Gondoljunk csak arra, hány felelőtlen embert ismerünk, aki nem vásárol lottószelvényt, nem tesz pénzt jackpotra, és még egy nyamvadt sorsjegyet sem kockáztat! Az ilyen megérdemli, hogy széles ívben elkerülje a meggazdagodás. Férfitársaim javának nyilván különféle női nevek is eszébe jutnak, amikor a téves döntések jönnek szóba, de ezúttal egészen másra kell gondolni. Seifried Hugó ról akarok mesélni, akit volt szerencsém ismerni, ha csak felületesen is. És éppen itt rejtezik a mulasztás. A hetvenes évek derekán, amikor Magyarországon divatba jött a régi járművek gyűjtése, egy véletlennek köszönhetően megkísértett ez a hobbi, és erős akaratú ember lévén azonnal határozott igent mondtam, megelőzve minden további próbálkozást. Motorkerékpárral kezdtem, Indian nevű, 1928-ban gyártott amerikai gépezettel. Az indián név minden fiú számára varázslatos, az első igazi könyvem Az utolsó mohikán volt, az összes May-regényhős, Old Firehanddel az élen cimborának számított. Így is emlegettük, fonetikusan ejtve a játszótéri csatákban, oldfirehand , tekintve, hogy a mi korosztályunk még nem a Cartoon Network rajzfilmjein nőtt fel. Említett Indian motoromat egy Csengery utcai műhely mélyéről mentettem ki, majd néhány hónapnyi lelkes munkával újjávarázsoltam. Nem mondhatom, hogy muzeológusi alapossággal dolgoztam, de a motor ment, lehetett fékezni, szólt a dudája. Semmiféle hivatalos papír nem volt hozzá, azonban egy kockás füzetből kitépett lapra hevenyészett adásvételi szerződés elegendő lett a forgalomba helyezéséhez. Első utam a Dunakanyarban lévő családi nyaralónkba vezetett, ott tárolhattam a frissen rendszámozott kincset. A Hungária körúti közlekedésrendészeti hivatal és Kismaros között útba esett a Röppentyű utca, ahol az 59. szám alatti háromemeletes házban lakott Seifried Hugó. Korábban már jártam ott, alkatrészeket vettem a motoromhoz. Seifried Hugó volt az Indian gyár magyarországi képviselője 1931-től tulajdonképpen az én megjelenésemig. Itt kell említeni, hogy ma újra gyártanak Indian néven motorkerékpárokat Amerikában, de a klasszikus Indian gépek gyűjtőinek egy része ezt sértésnek veszi, a többiek meg egyetértenek vele. A múlt század húszas éveinek derekán egyre-másra nyíltak a fényes portálú üzletek Budapest belvárosában, ahol neves külföldi autó- és motorkerékpár-gyárak termékeit lehetett megnézni, szerencsés esetben pedig megvásárolni. Az Indian Motorcycle Company magyarországi képviselete előbb az Andrássy út 62., majd a Vilmos császár út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 66. alatt ütötte fel sátrát (hogy stílben maradjunk). A budapesti üzletet különböző vállalkozó szellemű emberek vitték. Sajnos a romantikus elképzelések mellé nem társult elegendő készpénz, így gyakoriak lettek a tulajdonosváltások, és mire elérkezett a gazdasági válság, már a negyedik kéz szorította a békepipát. Ez nem győzte meg a hitelezőket, az aktuális menedzser, Rotholcz Frigyes kénytelen volt Dél-Amerikáig hátrálni előlük. Egy darabig főnök nélkül maradtak a hazai Indian-tulajdonosok. 1931-ben vette át a feladatot az addig a márkaszervízt üzemeltető ifj. Seifried Hugó. A márkaszervíz szó a mai képzeletben csillogó üvegportál mögött, csúszásgátlós Indian-szervíz Budapesten 1931 táján. A kép bal oldalán az ajtófélfának támaszkodó férfi ifjabb Seifried Hugó
