Budapest, 2020. (43. évfolyam)
12. szám, december - Marafkó László: RECENZIÓ - Budapest kedvelésére vezérlő kalauz
BUDA PEST 20 20 / 12 32RECENZIÓ Vajon az eltelt harminc esztendő alatt miként változott meg Budapest arculata? Hiszen ez a politikailag is új korszak alig kevesebb annál, mint amennyi idő alatt a 19. század nyolcvanas éveitől az első világháborúig kiépült a főváros máig érvényes alapszerkezete, ikonikusnak tekintett épületeivel. Az önmagának feltett kérdésre a szerző, Buza Péter válaszol a Budapest 30 című új könyvével. Olyan téma ez, mint a foci, mindenki ért hozzá: naponta sok ezren hozzászólnak, mert a fővárosban élnek, átutaznak, „használják” a lakhelyüket. S közben mondják a magukét...Nincs egyszerű dolga tehát a kalauzolónak. Miközben kipróbált alkotótársa, akit a karikatúra Weöres Sán dorának nevezhetnénk, bár ő egyszerűen Sajdik Ferenc , aki bűbájos madárarcú emberkéivel és emberarcú madaraival ámultatja velünk a sajátos várostörténetet. A középkori városkapuk tájékáról indulva, de a szemlélődést a nagyvárossá terebélyesedett Budapest mai belépőpontjaiig kiterjesztve vezetnek végig bennünket azokon a helyeken, ahol az említett időszakban városképet meghatározó építmények születtek, patinás vagy patinájukat rég elvesztett épületek újultak meg, váltottak köntöst. Sajátos a könyv szerkezete is. Buza – ha új épületről van szó – jól ismeri a szakmai-építészeti kritikát, ám abból csak mértékkel idéz. Nemcsak azért, mert saját véleménye van, hanem – gyaníthatóan – azért is, mert felfogása szerint, ha az az objektum már ott áll, s nekünk együtt kell élni vele, akkor próbáljuk megérteni az építők (építtetők s nemegyszer erősködő vállalkozók) szándékát, a mű talán rejtve maradt erényeit, hasznosíthatóságát. Jó példa erre a pesti „bálna” sorsa...S itt aztán a narrátor elszólja magát, s ezzel könyve egyik legnagyobb erénye is megvilágítódik: „Az az (egyik) baj a gondolkodá sommal, amikor szóban vagy írásban fogalmazok, hogy szinte mindenről eszembe jut sok minden. De legalább valami.” S mert szerzőnk korábbi munkáiból is tudható, hogy a fővárosról és történetéről mindent tud, talán még azt is, amit nem érdemes, így hát a tárgyszerű leírások és elmetágítások közben históriai különlegességek, sztorik, legendák és azok valódi története is bőséggel előtekeredik. Az olvasó legnagyobb örömére és épülésére. A tárgyilagosság egyébiránt cseppet sem sérül, amikor a Kossuth térig is elérő térkövező ragály ellen a nép hangját is képviselve szól, kárhoztatva a város egyes részeinek kősivataggá válását. A személyesség másmilyen fajtája az, amikor szerzőnk – kellő szerénységgel – beavat olyan régészeti, leletmentő, emlékmentő eseményekbe, amelyeknek tevékeny részese, nota bene: kezdeményezője volt (Illés-kút feltárása, szőlőkultúra újrahonosítása Jókai kertjében stb., stb.), nem titkolván a fiaskóval végződőket sem (mint a Gresham-palota előtti egykori „királydombnak”, Ferenc József megkoronázási helyének megjelölését még a földmunkák előtt – s ennek elvetését szigorú döntnökök által). A legszemélyesebb (legemberibb?) mozzanat talán az, amikor kiderül, hogy a Központi Vásárcsarnokban unokaöccse forgalmazza a család nevével jelzett kolbászt, s egyben a gasztronómiában érdemdús néhai nagyapa is megemlítődik. A személyesség megint más „tünete” az időnként előszikrázó szellemesség, s némi angolos hűvösséggel előadott humor. Így az ördöglovas Sándor Móric megkapja az „őközveszélyessége” titulust, a romkocsmás kerületrész jellemzéséül: „a hajdani zsidónegyedben több száz(!) itatóhely működik”. Avagy a pesti Broadway múltjából: „Rozsnyai Sán dorné Mici főleg táncolt, vagy élő díszként függött, nem félig, de meddig! meztelenül többedmagával a kristálycsilláron. Olykor énekelt is.” Tisztelt író úr, kérünk engedélyt röhögni... Persze, a tudós szerző alapvetően elegáns tárgyszerűséggel adja elő mondandóját, s mondatai inkább kedvence, Krúdy modorában lejtenek, ame lyekbe bár különös ízzel, de mégis bájjal illeszkednek a mai szleng fordulatai. Mintegy városi folklórelemekként. Így aztán kinek bánthatja a szemét, hogy „Apponyi Albertet megvezették” vagy, hogy „kőgazdag” emberek is előfordulnak. Nem beszélve a szellemdús szóalkotásairól: a már említett bulinegyedbe „alkoholkóma” céljából érkeznek tömegével a külföldiek, „Buda pest-fanok” (rajongók) vannak, „Budapesticum” némely épület sorsa, és „ház gyári forradalom” törölte el Óbuda jobb sorsra érdemes részét. A fondor lelkületű szemléző persze nem nyughat, míg nem bukkan olyasmire, amit másként ismer, mint a tudós szerző. S egyet talál: Babits elejtett megjegyzését klasszikustársáról, Karinthy ról, nevezetesen: „Ez a hülye volt az egyetlen zseni köztünk”. Ám a finom lelkű, visszafogott költőhöz valahogy nem illik a tréfaként is vaskos minősítés. S az esetről Kosztolányi felesége, Harmos Ilona, íróként Görög Ilona – férjét idézve – még a pejoratív jelzőt is pontosítva tanúskodik, imígyen: „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni.” S ez jobban hihető a nemcsak impulzívabb, de játékosabb kortárstól. Mert azt is tudni, hogy Kosztolányi és Karinthy évekig – mai divatszóval – „szívatták egymást” különböző, nem éppen fennkölt ugratásokkal. Sose legyen nagyobb tévedés egy könyvben. Szíves és színes, s a szerző már említett nyelvi leleményével akár Budapest-fanná nevelő kalauz a kötet, mely ráébreszt egy nagyváros szellemiségére. Mindarra, ami a kövek, falak és építészeti formák mögött rejtőzik. Érdemes lassú „kortyokban” fogyasztani, mint a jó bort, hogy a bukéját s minden ízelemét kiélvezhesse az ember (vö. a Svábhegyen újraindított szőlőművelés eredményeként a kadarkát, s ezt követően a több nedűből házasított küvét, az ANNO-t, amely fajta budai újrahonosításában és a borkreációkban a szerzőnek is elévülhetetlen érdemei vannak). És SM, azaz Sajdik Mester rajzait lapozva a gondolati várostúra nem tehető meg tartósan finom mosoly nélkül. MARAFKÓ LÁSZLÓ Budapest kedvelésére vezérlő kalauz Felfedezések Buza Péterrel és Sajdik Ferenccel Buza Péter – Sajdik Ferenc: Budapest 30 • Budapest, 2020 • Holnap Kiadó • 3100,-Ft NINCS KARÁCSONY JÓ BOR NÉLKÜL! PANNO2019p Budai vörösbora Jókai-pincébôl Hónapokig frissességét ôrzô három literes bag-in-box csomagolásban házhoz visszük ezüstérmes kézmûves borunkat. Ára a szállítással 8000Ft.Rendelhet kartonnal (6 félliteres palackkal) is. Ára 10.000 Ft.Hívja a 06-70-210-6061-es mobilszámot,vagy üzenjen a budai.kadarka@gmail.com email címre. Budai Kadarka Nonprofit Kft. hirdetés 89x67_Layout 1 20.10.30 2:18 Page 1
