Budapest, 2020. (43. évfolyam)
12. szám, december - Götz Eszter: ÉPÍTETT VILÁG - „Budapestben az az igazán jó…”
23 – Hogyan látja Budapest lehetőségeit, és milyen időtávlatban gondolkodik? – Stratégiai tervezésre mindig szükség van egy nagyvárosban, és ez akkor jó, ha az úgynevezett gördülő tervezés módszerével élünk. Ezért jelent meg egy friss dokumentumban a 2040-es dátum, szeretnénk ennyire előre tekinteni a közép- és hosszú távú feladatokban. A 2030-ig terjedő tervet nyolc évvel ezelőtt fogalmazták meg, de ennek a határideje ma már túl közel van. A Budapest 2030-at nagyon alapos szakmai alapnak tekintjük, ami ebben megjelenik, az ma is érvényes. De néhány elemét az élet felülírta, ilyen például a Galvani-híd előbbre sorolása. Ez a kormány által támogatott fejlesztés, az állam fogja finanszírozni. A Főváros mindig azt gondolta, hogy szakmai okok a délebbre tervezett albertfalvai híd megépítését indokolják, de ez végül nem így alakul. – Hogyan viszonyulnak az előző városvezetés által kidolgozott tervekhez? Elölről kezdenek mindent, vagy van, ami folytatható? – Nem dobjuk ki, ami jó, a meglévő értékekre és a már előkészített tervekre építünk. Utóbbiak közül néhányat a Tarlós-korszak hagyott hátra, egy részük bizonyos szemléletváltással megfelelő és folytatható. Ilyen az egyik legvitatottabb kérdés: a pesti alsó rakpart revitalizációja, műszaki felújítása. Egy nemzetközi tervpályázaton lett kiválasztva az első díjas terv, öt évnyi előkészítő munka van benne. Nyilván lehetett volna még radikálisabb forgalomcsillapítással is megoldani, de ha elölről kezdjük a tervezést, eldobunk egy nagy értékű tervet, öt évnyi munkát, egyeztetést, rengeteg pénzt, időt, energiát. Úgy gondolom, hogy ami jól elő van készítve, azt meg kell csinálni. – A sajtóban megjelent hírek szerint komoly forrás hiánytól szenved a város. – Forráshiány valóban van, de nem általában a budapesti fejlesztéseknél, hanem a főváros önkormányzatánál. Úgy látjuk, hogy van forrás, csak nem nálunk, hanem a kormány által működtetett Budapest Fejlesztési Központnál. Ezeket a forrásokat nem adja át Budapestnek, hanem maga kívánja fejlesztésekre fordítani. Nem is átadásról kellene beszélni, hanem helyben hagyásról: nem kellene elvonni a forrásokat Budapesttől, hogy abból az állam valósítson meg fontos fejlesztéseket, hanem helyben kellene hagyni. Ezáltal az önkormányzatiság is méltóbb helyre kerülne, mint ahol jelenleg van. Konkrétan ma az a kérdés, hogy az állam támogatja-e a meglévő tervek alapján a rakpart revitalizációját, vagy – ami a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának legutóbbi ülésén fölmerült – átvenné a lebonyolító szerepét. Ezt nem pontosan értjük, hiszen a Fővárosnál is van lebonyolítói kapacitás, és ha forrás érkezik, ezeket bővíteni is lehet. Nem látjuk, miért fontos, hogy az állami pénzeket egy város területén, egy város ingatlanjain maga az állam költse el. Ebből úgy tűnik, nem mindegy, hogy kinek a kezén fut keresztül a pénz. Ezzel nehéz együtt élni. – Milyen az együttműködés a Főváros és a Budapest Fejlesztési Központ között? – Szakmailag jó, meghívnak az egyeztetésekre azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyeket elindítanak: a HÉV-ek, a déli vasúti körút, a Galvani-híd vagy az ötös metró kapcsán rendszeresen konzulépített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ „Budapestben az az igazán jó...” Interjú Erő Zoltánnal, Budapest főépítészével Február óta Erő Zoltán Budapest főépítésze. Korábban a főváros több városfejlesztési programjának kidolgozásában és közterek felújításában is rész vállalt, vezető tervezőként az ő nevéhez fűződik a négyes metró, illetve a hármas metró déli szakaszának nemrég átadott több állomása. Erő Zoltánt a város előtt álló feladatokról, forrásról és forráshiányról, bulinegyedről és lakhatásról, Budapest erősségeiről és gyengeségeiről kérdeztük. Erő Zoltán, Budapest főépítésze Portré: Főépítészi Iroda ÉPÍTETT VILÁG szöveg: GÖTZ ESZTER FOTÓ: RIC