Budapest, 2020. (43. évfolyam)
11. szám, november - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Ez a villa eladó
BUDA PEST 20 20 / 11 22MÁS KOR – MÁSKÉNT Hamarosan jön egy földmérő, akinek feketén, zsebbe kell fizetni nem kevés summát azért, mert kikísért a határba és a karjával arra mutatott, ahol az a bizonyos kukoricaföld lehet. Nincs reális ár, szerencse van és jó esetben szimpátia. A legjellemzőbb a fitymálás. Hát ez régen volt felújítva. Bizony régen. Édesapámé és édesanyámé volt, amióta meghaltak, nem szeretek itt nyaralni. Mintha kegy volna, hogy egyáltalán hajlandó lenne belépni a régi házacskába a hölgy, aki kioktatva sorolja, mit csináltam rosszul, mit hova kell beírni és egyáltalán semmi sem jó. Mindent kritizál, az árat sokallja, a magas jutalékot viszont természetesnek tartja. Aztán kiderül, a jutalék sem érdekes az a fontos, minél alacsonyabb árat mondjak, mert akkor az üzleten hamar túl lehet esni. A másik típus a bohém optimista. Ezt? Seperc alatt úgy eladom, haza se tessék menni, máris kössük meg a szerződést, igyunk rá áldomást. Utána egy évig nem jelentkezik, amikor keresem, meglepődik. Külön tanulmányt érdemelne, milyen köszönési módot, társalgási stílust folytatnak e szakma képviselői. Mit kell ráhagyni az eladóra és mit kell finoman kijavítani? Ha valami oknál fogva évek óta ragaszkodik egy árhoz, hogy lehet attól eltéríteni? Milyen időszakonként kell jelentkezni? Bár mindezt tanfolyamokon tanulják, az az ember érzése, mindent rábíznak az internetre. Fel van rakva a hirdetés, utána vagy jelentkezik valaki vagy nem. Ha igen, meg kell keresni és ekkor kezdődik – kezdődne – az igazi munka. Hajdanán az Expressz újságot bújta reggelente, akinek efféle ügyes-bajos feladata volt, Előbb még hazamegyünk, mert édesapámnak be kell adni egy injekciót – mondja ellentmondást nem tűrően, szinte köszönés helyett a fiatalember. Öt perc múlva már egy idegen lakásban az idősotthonok, elfekvők árszintjéről, meg a maszek ápolónőkről cserélünk eszmét. Még egy szót sem szóltunk arról, hogy a szántófölddarabka, amivel nem tudok mit kezdeni, mert egy távoli falu határában van – apai örökség –, hol van és szerinte mennyit ér. Ez a villa eladó Következő héten ismét levonatozom és nagy nehezen, de megtalálom az elhagyatott állomás parkolójában a megadott rendszámú kocsit, amelyben egy középkorú nő ül és sír. Most jövök a kemóról. Kicsit magam alatt vagyok, nem baj? Vigasztalom, összetegeződünk, próbálok közben rátérni az eladandó földre. Hetekkel később akad vevő is, de közben kiderül, hogy a hölgy félreértette a jogi helyzetet, amivel elrontotta az üzletet, elűzte a potenciális vásárlót, és most újra járkálhatok vidékre szántót mutogatni. Jelen sorok szerzője az utóbbi 15 évben azzal van megátkozva, hogy eladjon valamit: házat, nyaralót, szántót. Ennek egy haszna volt, megismerkedhettem a hazai ingatlanszakmával. Tanulságos. Következő alkalommal a testvéremmel érkezem, aki 46 éve külföldön él. Az ingatlanos nő az irodájában rögtön kioktatja a szóban forgó országról: az nem úgy van, ő tudja jobban, hiszen egy hetet ott nyaralt. Közben folyton telefonál, úgy beszél a beosztottjaival, mint a kutyával. Előttünk. Mi meg eltűnünk. Kritizálni könnyű Akad, aki eleve meg van sértve: Mi az, hogy más is árulja a nyaralót? Én csak kizárólagossal foglalkozom.
