Budapest, 2020. (43. évfolyam)

11. szám, november - Elek Lenke: A láthatatlan légió

BUDA PEST 20 20 / 11 16 van, amelyik a D-vitamin nagy dózisára eskü­szik, más az ACC-re vagy az ezüstkolloidra. Ma már van elég hypo – az is csak pult alól lehetett egy időben kapni – és minden más kellék, csak éppen ezzel nem törődik a jár­vány, hiszen olyan gyorsan terjed, ahogy még soha. Mindent meg lehet szokni. Állítólag a bom­bázást is meg lehetett. Csakhogy akkor hallot­tuk, mikor jönnek a gépek – meséli a szom­szédom. Most a halálos ellenség láthatatlan. Megfoghatatlan. Nem tudsz előle leszaladni a légópincébe. Nehéz is volna ott betartani a másfél méteres távolságot – sóhajt fel egy ismerősöm, aki még emlékszik rá, amikor 56-ban egy Ferenc körúti ház pincéjében resz­ketett a családjával. Luxus lett a gyümölcs Most másért reszket. Mi lesz a pénzzel, azzal a kis óvott-féltett, nehezen összekapart, idősotthonra félretett megtakarítással, ami annyi, mint egy jobb multicég menedzserének egyhavi fizetése. Mibe fektesse? Minden hábo­rú inflációval, pénzromlással jár. Ingatlanba? Ő már soha az életében nem fog elmozdulni a lakótelepi panelből. Végül úgy dönt, egye-fene gyümölcsbe fek­teti, elvégre egyszer élünk. Vesz egy kiló almát, egy doboz ringlót, szőlőt meg málnát – így mulat egy budapesti nyugdíjas! A zöldségek, de főleg a gyümölcsök drágulása, milliók számára tette luxussá az egészségügyi okokból állandó­an ajánlgatott termékek megvásárlását. Igaz, ezek a művi, génmódosított, ezer kilométerről ide szállított almák és körték inkább tartósí­tószerben gazdagok, mint vitaminban. (Köz­ben megtudom egy vidéki riportút során, hogy körülbelül 100 tonna (!) almát le sem szedtek idén az egyik nógrádi ültetvényen, mert csak 30 forintot adna érte kilónként a gyümölcslét gyártó üzem, meg ember sincs, aki vállalja. Ott rohad. Még csak el se lopják – arrafelé minden­kinek terem a kertjében.) Kellemes álmodozást! A legnagyobb gazdasági csapás a buda­pesti turizmust, a légiközlekedést és a ven­déglátást érte – a kulturális szféra mellett. Csak azok tudtak talpon maradni, akiknek volt tartaléka, vagy tőkeerős külföldi lánc áll a hátuk mögött. Az ötcsillagos külföldi szál­lodák, ha presztízs okok miatt nem zártak is be, de emeleteket vontak ki az üzemelésből. Számos kisebb-nagyobb hotel elkezdte a kényszerszünet alatti tatarozást. Nyárra kide­rült, hogy a belföldi vendégjárás úgy-ahogy megmentheti a helyzetet, legalábbis vidé­ken. Az utazási irodák még próbálnak léleg­zetet venni: Ha vége a járványnak, szabadon utazhat! Kellemes álmodozást mindenkinek! – olvasom az egyik szlogent. Karácsonyra, szilveszterre már minden vidéki szállodá­ban telt ház van. A legdrágább lakosztályok

Next

/
Oldalképek
Tartalom