Budapest, 2020. (43. évfolyam)
11. szám, november
BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLIII. évfolyam, 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János XXVII–XLII. évfolyam: 2004-2019 Szerkesztő: Buza Péter Főszerkesztő: Hidvégi Violetta Szerkesztőbizottság: Buza Péter (elnök), Angelus Róbert, Bardóczi Sándor, Elek Lenke, Erő Zoltán, Gács János, Götz Eszter (Épített világ), Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi (olvasószerkesztő), Sándor P. Tibor (archív fotó), Schiffer János, Török András Facebook-oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 12. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Láthatatlan légió (14. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: Kilátás mandolinnal (18. oldal) BUDAPEST polgárai, ha valaki megkérdezné őket, miről híres a Bródy Sándor utca, alighanem egy emberként vágnák rá, hogy a Rádióról. Maholnap száz éve, hogy a magyar nyelvű rádióadásokat a Nemzeti Múzeum mögötti épületből kezdték sugározni, így nemzedékek nőttek föl úgy, hogy a stúdiók, a szerkesztőségek és az irodák e háztömbnyi épületdzsungelből töltötték meg hangokkal az étert a nap legalább húsz órájában. A Rádió örökre hozzánőtt a józsefvárosi palotákhoz, és ezen az a tény sem változtat, hogy a kormány évekkel ezelőtt kivezényelte az intézményt az óbudai hőerőmű tőszomszédságába, a közmédia Kunigunda utcai bázisára. Egy kormánynak persze szíve joga dönteni az állami intézmények helyszínéről. Más kérdés, hogy bizonyos esetekben az észszerűsítés a legdrágább dolog. Jó példa erre a Szabadság téri egykori tőzsdepalota, amelyet sok évtizedes munkával olyan sikeresen szabtak át tévéépületté, hogy a jelek szerint még jó darabig ígéret marad a szállodásítása. A reménybeli befektetők először nagyon megörülnek a pompás Alpár-remeknek – aztán megtapasztalják, hogy a vasbeton stúdióbunkerekben, a telekábelezett terekben, irodákká szabdalt folyosókon a legeslegjobban mégiscsak egy televízió volna működtethető. Ami pontosan igaz a Rádióra is. Mi mást lehet igazán jól csinálni a Nobel-díjas Békésy György által tervezett 6-os stúdióban vagy az Esterházy-palota Márványtermében, mint nagyzenekari koncerteket rögzíteni? Mire jó a Stúdiópalota, ha nem műsorok készítésére? A Pagoda a magyar kultúrtörténet része, vétek lenne elbontani – de mire szolgáljon, ha már nem lehet a Rádió forgalmas váróterme? Az elképzelés mindazonáltal logikus – ugyanez a gondolatmenet köszön vissza a mindenkori „kormányzati negyed” koncepciókban. Adott egy értékes és a kívülálló szemében pazarlóan tágas ingatlanállomány, sok átfedő funkcióval, nosza, költöztessük ezeket egy helyre, nyesegessük le a burjánzásokat, és milyen jó lesz, a végén marad egy csokor drága, belvárosi ingatlanunk. A kérdés csak, hogy aztán mit kezdjünk velük. Márpedig a lassan egy évtizede zajló ötletelésnél semmi sem mutatja jobban, milyen nehéz erre a jó választ megtalálni. A Rádió épületeit először az Országos Széchényi Könyvtárnak ígérték oda, mondván, úgyis innen, a közelből indult, ez afféle hagyományőrzés is. Különösebb magyarázat nélkül pattant át aztán a labda a Nemzeti Múzeumhoz, amelynek vezetése pontosan két hónapot kapott, hogy a semmiből varázsoljon elő egy kiérlelt koncepciót, mire használná az ölébe hulló, jelenlegi épületénél is nagyobb ingatlantömeget. Hogy mi következett ezután, azt soha senki nem kötötte a nyilvánosság orrára, de tény, hogy két évvel később, a 2018-as választás előtti napokban már arról határozott a kormány, hogy „a széttagoltság megszüntetése érdekében” a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek ajándékozza a Rádió területét. Ezt erősítette meg idén tavasszal egy újabb kormánydöntés. A Rádió épületeinek sorsáról való gondolkodást sokféleképpen el lehetett volna kezdeni. Ha már mindenáron ki kellett onnan költöztetni a műsorkészítőket, valószínűleg az lett volna az üdvös megközelítés, hogy mi az a funkció, amely a leginkább illik az ikonikus, a magyar történelemtől elválaszthatatlan – gondoljunk csak 1956 képi megjelenésére – helyszínhez. S ha az ötletelő innen a dolgok rendje szerint eljut a kulturális hasznosításig, akkor végigvehette volna mindazokat az intézményeket, amelyek most igen drágán, nagy tiltakozást kiváltva épp a Városligetben rendeltettek új otthonhoz jutni. Nem mintha a Pázmány egyetem nem volna méltó a hely szellemiségéhez, és az is tény, hogy egyéb karai már belakták a környező utcákat. De az mégiscsak a tulajdonos katolikus egyház döntése volt negyedszázaddal ezelőtt, hogy a nagy üggyel-bajjal megközelíthető Piliscsabán építi fel bölcsészettudományi kampuszát. Most, hogy a napnál világosabb lett a hibás helyválasztás, éppen egy páratlan értékű állami ajándékkal kell orvosolni az intézményi széttagoltságot? A kérdés költői, hiszen az elmúlt években számos példa igazolta, hogy a kormány igen bőkezű, ha az egyházak gondjait állami tulajdonú ingatlanokkal kell megoldania. 2017 óta még parlamenti jóváhagyás sem kell az átadáshoz, sőt az egyházak akár ki is igényelhetik a nekik tetsző darabokat. Így kapták meg például a reformátusok a volt BÁV-székházat és a Károlyi–Csekonics palotát a Károli egyetem bővítésére, így jutott hozzá egy Múzeum utcai épülethez a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus, és így lett gazdája az EMIH a volt Baross utcai pártháznak és a képviselők egykori menzájának a Palatinus házakban. Ha jó gazdaként felújítják, megóvják, méltón hasznosítják az egyházak a gondjaikra bízott épületeket, természetesen a volt tulajdonosoknak, azaz az állampolgároknak sem lehet ez ellen kifogásuk. Az a kérdés viszont minden ilyen ajándékozáskor föltehető, hogy e jelentős múltú, nagy értékű, kiemelt történeti és kulturális fontossággal bíró helyszínek sorsa eldöntésekor miért nem jut soha szóhoz a városszövet virtuális gazdája is, BUDAPEST
