Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Simon Magdolna: VÁROSNÉZŐ - I., Krisztina körút 55.
BUDA PEST 20 20 / 10 16 A telken az első palotát 1790-ben építtette Kalmárffy (Krammerlauf) Ignác (1754–1823), a korszak egyik jelentős karriert befutó budai szereplője. Gróf Niczky Kristóf tárnokmester magántitká raként, majd tárnokszéki jegyzőként indult. 1782-től Buda aljegyzője, 1788-tól városi tanácsos. 1790-től haláláig budai városbíró, valamint a budai polgárőrség parancsnoka, Pest vármegye táblabírája. 1808-ban Buda követe volt az országgyűlésen. Városbírói tisztségének jelentős eredménye a régi Szent János Kórház (1818–1820) létrehozása. Saját telkén és költségén készült el a ma is álló ferenchalmi korai gótizáló modorú Szűz Mária-kápolna (1821/22). Egyik alapító támogatója volt a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiának (1808). 1790-ben II. Lipóttól nemesi címet kapott, ekkor változtatta családnevét Kalmárffyra, és építtette nemesi rangjához méltó, huszonhét szobával és öt konyhával felszerelt földszintes, barokk stílusú, U alaprajzú városi palotáját. Később a szomszédos telken fekvő botanikus kert területéből megvásárolt még 942 négyszög ölnyit, amelyből palotájának parkját bővítette. Reprezentatív portréját a Fővárosi Képtár gyűjteménye őrzi. Az ismeretlen festő karrierje csúcsán ábrázolja Kalmárffy Ignácot. A nyolcszögletű festmény egy középkorú férfi részletesen kidolgozott mellképe. A portré vörös hajú, kissé kopaszodó, borotvált urat ábrázol. Félprofilból, határozott tekintettel néz velünk szembe a szürke, felhős ég előtt. A festmény alkotója nagy valószínűséggel a budai lovas polgárőrség parancsnokaként mutatja be modelljét, a gondosan megfestett öltözék a korabeli huszár törzstiszti egyenruhára emlékeztet. A városbíró állógalléros fehér inget visel, fehér nyakkendővel, a kor divatjának megfelelően. A szintén állógalléros dolmány világoskék, szegélyén és mellrészén fémfonalas paszománycsíkokkal, zsinórgombolással, fémgombokkal. Derekán zsinóröv. Vállán átvetve és mentekötő zsinórral rögzítve a prémszegélyes, világoskék mente, szintén paszománnyal díszítve. A mente zsinórjára piros szalaggal rögzítették az 1808-ban alapított Lipót Rend lovagkeresztjét. Kalmárffy Ignác örökösei 1848-ban eladták az épületet. A telket, a félig elbontott palotával 1850 táján a művészetet és a kultúrát támogató Karátsonyi Guido (1817–1885) gróf szerezte meg. A gróf az egykori épület alapjainak felhasználásával 1854–1856 között romantikus stílusú egyemeletes palotát építtetett Pán József (1810–1890) épí tész tervei alapján. (Pán Józsefről ld. Hidvégi Violetta írását, BUDAPEST 2010/11.) Ezt az építményt szánták a grófi család budapesti rezidenciájának. A teljes, igen reprezentatív berendezés, télikerttel, könyvtárral, 300 személyes színházzal és jelentős képtárral csak 1880-ra készült el. A bánáti birtokokkal rendelkező Karátsonyi család az első világháború után nagy uradalmait elveszítve eladósodott. Gróf Karátsonyi Imré nek először az ingóságo kat, majd az épületet és a telket is el kellett adnia. A palota megmentésére és hasznosítására születtek elképzelések, még a Fővárosi Múzeum ideköltöztetése is felmerült, de 1938 végén sajnos megkezdődött a bontás. 1940 júniusában az ingatlant a Deutsche Schulver ein kapta meg egy magyarországi iskolaköz pont építésére, ami a háború miatt már nem valósulhatott meg. Az üresen tátogó hatalmas telken Németh Pál (1913–1959) tervei szerint 1951– 1954 között épült fel a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézetének székháza. Az épületmonstrum később a MATÁV, majd a Magyar Telekom tulajdonába került. 1996-ban Balázs Mihály tervei alapján moderni zálták. A másik mű a Karátsonyi-palotát elkészülte évében, 1856-ban ábrázoló lőtábla. A Fővárosi Képtár gyűjteményében számos céltábla található a 19. század második feléből. A táblák Seenger Ervin kezdemé nyezésére 1952-ben kerültek a Fővárosi Múzeum gyűjteményébe. A győztes lövéseket megörökítő céltáblákat a Budai Lövészegylet őrizte a Marczibányi téri lövöldében, amely 1952-ben már a magyar Szabadságharcos Szövetség otthona volt. A 15 darabos gyűjteményt történeti, várostörténeti értéke miatt tőlük vette át a főváros múzeuma. I., Krisztina körút 55. Városnéző
