Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Hegedűs Ernő – Hennel Sándor: ÉVFORDULÓ - Eldördült egy lövés
BUDA PEST 20 20 / 10 12 A második világháború alatt számos minisztérium, parancsnokság és intézmény működött a budai Várban, illetve az itt található kiterjedt bunkerrendszerben. A Magyar Királyi Koronaőrség budavári védelmi tevékenységét részben a barlangrendszer részeként kiépített bunkerekben folytatta. A koronaőrség a Várhegyen belül több alternatív őrzési helyet is kialakított, amelyeket kiterjedt alagútrendszer kötött össze. Hogyan befolyásolta a „titkos alagutak” védelme a II. világháború nagy eseményeit? Miért lőtt a koronaőrség a németekre 1944. október 16-án, Budavár elfoglalásakor? Egybefüggő óvóhelyrendszer A harmincas években a Magyar Királyi Honvédség a fontos közintézmények vezetőit, egyes műkincseket, a koronázási ékszereket, illetve az állam pénztartalékait megvédeni hivatott kormánybunker-rendszer építtetésébe kezdett. A háború közeledtével egy 4 km-es összefüggő járat- és óvóhelyrendszert alakítottak ki a Várhegy alatt. A járatrendszer két fő ága délkelet-északnyugat irányban húzódott a Tárnok, az Országház és az Úri utca alatt. Kiépítették a Sziklakórházat. Emellett alakították ki a Legfelső Honvédelmi Tanács óvóhelyét a Szent György tér alatt. Végül 1944-re óvóhely épült az Állami Nyomda, a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, az I. kerületi elöljáróság, a Külügyminisztérium, a Honvéd Főparancsnokág és a Honvédelmi Minisztérium számára is. Bunkert hoztak létre a Sándor-palotában működő miniszterelnökség, illetve a Dísz tér 18. alatt lévő Tábori Püspökség alatt is. A Kapisztrán tér alatt és az Úri utca 72. számú épület több emelet mély óvóhelyén többszintes trezort és egy koronakamrát is kialakítottak a Magyar Nemzeti Bank értékei, valamint a Szent Korona őrzésére. A bunkerrendszer és a Koronakamra A Szent Koronát 1900-tól a várpalota nyugati szárnyában, a jelenlegi VII. szint északnyugati részének két kisebb helyiségében őrizték. Háború, illetve légitámadás esetére két óvóhelyet alakítottak ki a tabáni szárnyban. Az elsőben, vagyis a felső pince négy különböző méretű helyiségében kapott védelmet a kormányzó és családja, a kamra és a koronaőrség személyzete, a magyarországi harcok és bombázások miatt a VII. szintről először ide lehozott Szent Koronával. Veszélyhelyzet esetén ugyanis ide került a palota emeleti koronakamrájából – rendes őrzési helyéről – a Szent Korona. Az 1942 szeptemberében bekövetkezett szovjet légitámadások miatt a koronát tartalmazó vasládát a budai vár alatt kiépített óvóhelyre, az alagsorba vitték, ahol a koronaőrség tovább őrizte a relikviákat. A veszély elmúltával a koronát visszavitték a Budavári Palota páncélkamrájába. Kormányóvóhely az Alagútnál Még 1936-ban a honvédelmi miniszter rendelete értelmében elkezdődött egy kormányóvóhely kiépítése az Alagúttól délre. Ez szervesen kapcsolódott a Budavári Alagúthoz. Az 1939-ben átadott objektumot a Váralagút déli oldalfalából két bejáraton belépve, illetve a Váralja utca 14. (Palota út 4.) szám alatti egykori koronaőr-laktanya folyosóján gyalogosan lehetett megközelíteni. A kétszintes kormányóvóhelyről gyűjtőfolyosókon elérhetővé vált a Királyi Palota óvóhelye, illetve a Sándor-palota, az egykori Tábori Püspökség, a Honvéd Főparancsnokság, valamint a Külügy-, a Pénzügy- és a Belügyminisztérium pincéi, továbbá a Honvédelmi Minisztérium is. Volt egy föld alatti út a Duna jobb partjáról a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumig, amelyet egy titkos lépcsőn lehetett elérni. Félúton helyezkedett el egy kincseskamra, amely ugyancsak alkalmas volt arra, hogy veszély esetén a Szent Koronát és a koronaékszereket ott őrizzék. A Magyar Királyi Koronaőrség laktanyája alatti pincerendszer A Magyar Királyi Koronaőrség feladatrendszerében, társadalmi megbecsültségében, bérezésében is kiemelt katonai szervezetként működött. Feladatuk alapvetően a Szent Korona fizikai védelme volt, de különleges szervezeti helyzetük miatt jelentős állami események alkalmával díszelgő szolgálatot is elláttak. Ezeknél a feladataiknál a képen is látható szálfegyvert, a víbárdot használták. A Magyar Királyi Koronaőrség részére a Váralja utca 14. alatt 1900-ban új épületet építettek. Olyan belső zárt udvart alakítottak ki, amely a katonák számára a mindennapi felkészülésre és gyakorlásra alkalmas teret adott. A Koronaőrség személyi állománya alapvetően a laktanyában lakott, szolgálatukat a királyi palotában őrzött Szent Korona páncéltermében látták el. A Magyar Királyi Koronaőrség laktanyája szintén rendelkezett óvóhellyel, amely összeköttetésben állt a Szent György tér alatti kormányóvóhellyel, a Vár alatti alagútrendszerrel és a Királyi Palotával. A laktanya pincerésze széntárolásra és raktározásra volt fenntartva. Miért lőtt a koronaőrség a németekre 1944. október 16-án? A történeti leírások a második világháborúban egy érdekes atrocitásról számolnak be, melynek hátterét napjainkig homály fedte. 1944. október 16-án a németeknek a Várba való bevonulása során a hajnali órákban a koronaőr-laktanyából egy koronaőr támadástól tartva, védekezésként rálőtt a felvonuló német katonákra. A lövés kioltotta Évforduló Eldördült egy lövés A Várhegy alatti bunkerrendszer és bejárata a koronaőr laktanyába, és az alagútrendszer kijáratai a Honvéd Főparancsnokság és a Sándor-palota felé Készítette: Hennel Zsófia
