Budapest, 2020. (43. évfolyam)
8. szám, augusztus - Brunner Attila: Méghogy nem az életmű része…
9 váradi Darvas-ház épületeivel. A technikát Lechner általa ismerhette meg, de Vágó a Vermes-házzal kapcsolatos forrásokban nem szerepel. Társtervezői szerepe azért sem feltételezhető, mert nagyon eltérő módon használta a műkőlapburkolást, Lechner ráadásul nemcsak Vágó feltételezhető közvetítése miatt, de saját jogán is ismert volt Szabadkán, hiszen az 1890-es években több munkája kötötte a bácskai városhoz (Leovics család megbízásai, városháza terve). Lechneri jellegzetességei a Vermes-házat messzemenően megkülönböztetik mind Vágóék, mind Wagner esztétikájától, és ezek a sajátosságok levezethetők az építész korábbi műveiből is. Ami az alaprajzot illeti, Lechner a Baumgartenétól teljesen eltérő alaprajzi koncepciót dolgozott ki. Arra törekedett, hogy ne keletkezzen közvetlen fénytől elvágott helyiségek sora, ezért a lépcsőházat besüllyesztette a homlokzati szobasor és a hátranyúló szárny közé, de úgy, hogy nyíljon udvari ablaka is. Az alaprajz szabálytalan vonalvezetése is praktikus megfontolásokra vezethető vissza. Baumgartentől eltérően Lechner nem törekedett arra, hogy a falvonalakat egyenesben tartsa, s így értékes négyzetmétereket pazaroljon, hanem a telket a lehető legoptimálisabban használta ki. Műkőlapok kicsit másképp Ami a homlokzat kialakítását illeti, ezt plasztikusan megmozgatta az erkélyekkel, párkányokkal és oromzatokkal. A műkőlapborítást úgy alkalmazta, hogy az egyben térbeli formákat is képezzen; Wagnerrel és Vágóval ellentétben a lapokat rögzítő szegecsdíszeket nem raszterszerűen sorolta egymás mellé, hanem vizuális hangsúlyokat adott velük a kiemelt részeknek. A lapokba sajtolt díszítményekkel pedig korábbi rajzait variálta, felbukkan például a bóbitás madárfej, amely az Iparművészeti Múzeum óta Lechner kedvelt motívuma. Az épület főbejárata, az utca és az épületbelső közötti átmeneti tér is jellegzetes lechneri gondolat, a két pár gravírozott féloszlop közrefogta bejárati kapu visszaidézi az Iparművészeti Múzeum nyitott előcsarnokát. A lépcsőházi kovácsoltvas formák pedig szintén közel állnak az 1890-es években tervezett Lechner-bérházakhoz. Elmondható tehát, hogy a Vermes-házon Lechner egy olyan technológiát alkalmazott, amely a tanítványaival kölcsönhatásban került építészeti eszköztárába, az újdonságot azonban – mint korábban is minden inspirációs forrását – szabadon, egyénien használta. Emiatt nemcsak Lechner utolsó autentikus épületeként lehet rá tekinteni, de igazán értékes Lechner-műként is. A bérház 1911 folyamán, csekély módosításokkal készült el. Az építési költség 378 499,83 korona volt. Ennek tetemes részét tette ki a műkő munka, de még ennél is drágább volt az épületgépészet, a víz-, csatorna és légszeszvezeték, továbbá a felvonó és az épület négy emeletén is használható „vacuumcleaner” rendszer, azaz a porszívóhálózat. A ház korszerű luxuslakásokat kínált. Vermes Gyula több évtizeden keresztül lakott az épület az első emeletén. A lakbérről szóló kimutatások 1920-tól 1937-ig maradtak fenn, de Vermes Gyula irathagyatékában van arra utaló jegyzet is, hogy az 1950-es években is itt lakott. A házat a második világháborúban nem érte jelentősebb kár, de 1945-ben jelentősen tatarozni kellett. A bombázásban leginkább a tetőzet sérült. Az eredeti eternitfedés és gerinccserepek ma már nem láthatók. Minden más részlet azonban eredetiben őrzi a Lechner Ödön rajzasztalán született ornamentális formák és a funkcionalitás egységét. Reméljük, még sokáig A Vermes-ház bejárata Brunner Attila felvétele A Vermes-ház bejárati folyosójának mennyezete Besenczi Richárd felvétele
