Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: RECENZIÓ - Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat, avagy faggassuk az időt!
BUDA PEST 20 20 / 07 30Recenzió szöveg: ELEK LENKE Tudta, hogy a Párizsi udvar meg a hajdani Jégbüfé helyén valaha egy bútorraktár magasodott? Hol volt a Pepita Oroszlán? Mikor osztogattak ingyen kólát a BNV-n? A Fortepan-nak köszönhetően pár éve új műfaj debütált az újságírásban és az irodalomban: egy-egy régi fotó nyomozásra készteti a szerzőket, ennek nyomán kerek szösszenetek, esszék, tárcák születnek, egy-egy kép kommentárjaként. Nemcsak a fotóról szólnak természetesen ezek a rövidke félpercesek, hanem arról is, aki mesél nekünk. Mindenkinek más jut eszébe egy képről, attól függően, hány éves, járt-e arra valaha még gyermekként, egyáltalán, mit tud az ábrázolt-megörökített korról. Nádasdy Ádám időutazásra invitál. Több száz Fortepan-kép közül választott ki Horváth Edit tel százat, mindegyik évből egyet, 1890-től 1989-ig. Egy évet egy fotóval jellemezni önmagában is felelősség. Ráadásul nem csupán és nem elsősorban a történelem és a magas politika uralkodik el a tematikában: mezítlábas ceglédi cigánygyerekek, parasztcsalád a műteremben, Munkácsy Mihály előtt akkurátu san asztalra helyezve a fekete cilindere, az épülő Erzsébet-híd, amely valamiféle gyufaszálból összerakott modellre emlékeztet, a Magyar Királyi Koronaőrség és Medgyaszay Vilma ... A hasznos, illendő tud nivalók szubjektív asszociációkkal vegyülnek, sokszor bepillantást engedve családi anekdotákba, titkokba, szokásokba. De feltűnik Rákosi és Kádár is, megtudhatjuk, ki volt 1956 után a stockholmi nagykövet, és miért sétáltak a színpadon szinte tömött sorokban 1943-ban a manökenek. A Fortepan – amely épp most múlt 10 éves – képeit nézegetve magunk is folytathatjuk a visszaemlékezést. Bizonyára mindenkinek más jut eszébe az adott korról, képről. A mai huszonéveseknek pedig akár szórakoztató történelemkönyvként is szolgál. Ahogy az író fogalmaz: „Kedves olvasó, tűnődjön el ön is egy-egy múltbeli helyzeten, halássza elő az emlékeit (vagy a fiókból a fotóit)! Ha meg nagyon fiatal, akkor csodálkozzon rá a történelem hullámhegyeire és -völgyeire, amiből bőven kijutott hazánknak, és faggassa az idősebbeket. Úgy is mondhatnám: faggassa az időt!” A könyvet a Kossuth kiadó gondozta. Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat, avagy faggassuk az időt! Kossuth, Budapest, 2020 Töredék Tandori Szilágyi Lenke képreflexiói Petőfi Irodalmi Múzeum • 2020. szeptember 6-ig ¤ Irodalom és fotográfia ismét együtt a PIM és a Budapest FotóFesztivál együttműködésében. Ezúttal a tavaly elhunyt Tandori Dezső roppant életművének kis, de izgalmas szeletére reflektál a kortárs magyar fotográfia egyik legérdekesebb alkotója, Szilágyi Lenke . A költő, író, műfordító szép számban hagyott hátra képver seket és rajzokat is. Ezek a különös, sokféle témájú és stílusú vizuális művek rokoníthatók Tandori irodalmi megnyilvánulásaival. Kísérletező kedvről, kifogyhatatlan ötletekről, sodró erejű fantáziáról, humorról és lenyűgöző alkotó erőről árulkodnak. Ahogyan Tandori, úgy Szilágyi Lenke is besorolhatatlan alkotója a magyar művészetnek. Hasonló kísérletező kedv és alkotó erő jellemzi mind a kettőjüket. Tandori-rajzok inspirációjára született Szilágyi Lenke fotográfiák? Az irodalom és a fotográfia párbeszéde nemcsak műfajokon ívelhet át, hanem az élők és eltávozottak közötti terra incognitán is. A Töredék Tandori nemcsak Tandori Dezső első verseskötetének címére, a Töredék Hamletnek című könyvre reflektál, de a vállalkozás szükségszerűen töredékes, nagyon is „tandoris”, mégis ambiciózus jellegére utal.
