Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - Kardos Ernő: UTCAFRONT - Ez van, öregem!
BUDA PEST 20 20 / 01 24 Alexander Brody vagy – ahogy gyerekkorában hívták – Bródy Sándor 1933-ban született. Nagyapja a híres író, Bródy Sándor, de a családhoz tartozott Hunyady Sándor színműíró is. A Bródy család villájában megfordultak a kor színészsztárjai, Bajor Gizi és Csortos Gyula, de magas pozícióban lévő politikusok is. A gabonakereskedő édesapa 1947-ben hivatalos útlevéllel Svájcba küldte a fiát, majd az Egyesület Államokba. Alexander Bródy sokáig vezette a Young and Rubicam nevű világhíres reklámcéget, majd évtizedek múlva ismét hazajött szerelméhez, Budapesthez. Emlékszik még, hogy milyen volt a harmincas években a magyar főváros? Ha ismeri a pesti korzóról a harmincas években készült Vaszary János -képet, akkor ez alap ján már fel tudja idézni, hogy milyen is volt számomra a város akkori hangulata. A festmény a Duna-korzót mutatja, a folyó partján szigorú fasor, padok, székek, amiken színes ruhába öltözött nők ülnek napernyőkkel, széles kalappal. A kutyák pedig vidáman rohangálnak az alkonyatban napfürdőzők között. Ebben a nyugalomban azonban van valami feszültség és sötét árnyak is – meg rosszkedv. Ez a kép tökéletesen visszaadja az én akkori hangulatomat, illetve a város légkörét. Laza, színes, vonzó, mókás – és persze az árnyékok. Ezt jelenti nekem gyermekkorom Budapestje, s most abban reménykedem, hogy Vaszary János festményét a közelgő árverésen meg tudom venni. Nem magamnak, a lányomnak, aki szintén szerelmes ebbe a városba. Rendszeresen csatangolt a pesti korzón, kergette a kutyákat vagy inkább csak szülői felügyelettel, jólfésült kisfiúként sétált, a mamába karolva? Egy frászt, egyedül vagy a haverjaimmal jártam a Duna-korzóra, de játszottam Óbudán, az Amfiteátrum környékén is, mert az Árpád gimnáziumba jártam iskolába. Harmadikosként ott fociztam a többiekkel. Épp most írok arról, hogy egyszer a gimnázium udvarán óriási luftot rúgtam. Ami csak azért nem kellemetlen élmény, mert utána azonnal javítottam, és hatalmas gólt lőttem. Utána elégedetten lebicikliztem a Mechwart térre, ott pedig belekapaszkodtam a 11-es autóbusz végébe, ami felrepített volna a Bimbó útra. Nagyon élveztem. Persze nem tudtam, hogy a hátam mögött váratlanul feltűnt az édesapám sötét autója, amelyben a sofőr meglepődve megszólalt: „Jé, a fiatalúr! Kapaszkodik!” Erre apám is felfigyelt, de csak otthon, a lakásban találkoztunk. Akkor vert meg életemben először, mert féltett. Benne volt az is a Duna korzó levegőjében, hogy akkoriban Magyarország államformája királyság volt? Tizenévesen tudta ezt? Csak annyit érzékeltem belőle, hogy két főherceg is lakott a szomszédban. Az egyik József Ferenc, aki a Sarolta utca végén lakott. A másik pedig József főherceg, aki a Szemlőhe gyi úton élt. Néha meglestük őket a Áldás utcai elemi iskolába menet. Különben nem törődtem vele, hogy királyság van. Sokkal jobban érdekelt a Gundel étterem. Gundel Károly személyesen fogadott, üdvözölt, felültetett egy asztalra. Egyébként életemben először ő nevezett fiatalúrnak. Tudnia kell, hogy akkor a Gellért volt a Gundel. Azt vajon érezte-e az ifjú Bródy, hogy háború van, és a világtörténelem átvonul Magyarországon? Persze, a háború idején időnként a Pilvax közben bujkáltam, de amikor már tiszta volt a levegő, akkor azonnal hazamentem a Sarolta utcába. Még emlékszem, hogy a Duna be volt fagyva. Nehéz idők voltak, de ha megláttuk a focilabdát, akkor a veszély ellenére a haverokkal kimerészkedtünk az utcára. Köztük volt Fischer Jancsi is. Az ő édesapja volt Fischer József épí tész, azaz Juszuf , aki a háború után a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke volt. Semmi baja nem lett, mert emlékeim szerint ő bújtatta Gobbi Hildát meg Major Tamást . Nos, a bujkálás után együtt fociztunk az erősen lejtős, napsütéses Sarolta utcában, de ez a kényelmetlenség nem érdekelt bennünket. Ha gól esett, akkor a szüleink szaladgáltak a labda után, mert bizony kíméletlenül elgurult. Ez nekem már akkor is nagyon tetszett. Hangulatokra, arcokra vagy épületekre, netán történetekre emlékszik inkább? Szinte mindenre emlékszem, az egyik legfontosabb gyerekkori történet, amihez ma is ragaszkodom, az a Lánchíddal kapcsolatos. A nevelőnőm ugyanis sokszor azt mesélte, hogy éjszaka a hidat – az oroszlánokkal együtt – bedugják az alagútba. Ezt természetesen el is hittem, de gondoltam, hogy egyszer kilesem az egész műveletet. Hatéves lehettem, amikor elhatároztam, hogy személyesen is megtapasztalom, amint a Lánchidat az alagútba tolják. Sok éjszakán át virrasztottam, bóbiskoltam, de aztán rendre elszundítottam. Azt már többször elmondta, hogy a Duna a kedvenc folyója, és ragaszkodik a Margitsziget fáihoz is, korábban sokat sétált a platánok alatt. Sokat jártam oda a szüleimmel. Hunyady Sándor ott lakott, ahol korábban nagyapám, Bródy Sándor, és persze ahol Krúdy Gyula is élt. Néha engem is átvitt a Kéhli vendéglőbe, Óbudára, ahová akkoriban még nem lehetett száraz lábbal kijutni. Csónakkal, ladikkal evickéltünk át, mert akkoriban még nem volt híd. A csónakos aztán megvárta a vacsora és a hajnali mulatság végét, aztán pirkadatkor visszalapátolta a vendégeket a szigetre. Látom, a kishajók újra divatba jöttek, megint használják városi közlekedésre is a Dunát. Azt mondta valahol, hogy már gyerekkorában sok ismert barátja volt, a családból írók, költők, később világhírű tudósok, Einstein, Neumann, de közel áll önhöz a pesti pincér és a sofőr is. Hol haverkodik egy gyerek a pincérekkel? Természetesen a vendéglő a legjobb helyszín erre. Péntekenként édesapámmal a Vörösmarty térre, a Flórisba jártunk, rendszerint Karcsi szol gált ki bennünket. Aztán évtizedekig elmaradtam. Végigjártam az Egyesült Államok és Európa legjobb vendéglőit. Sok-sok év múltán hazajöttem, és rezerváció nélkül mentem be az Úri utcai vendéglőbe, ahol Karcsi akkoriban dolgozott – igaz, kicsit megőszülve, hajlott háttal. Amikor meglátott, elém sietett. Bár már rajtam is fogott az idő, azonnal megismert, és a rendelés után odaszólt a kenyeres fiúnak: „serclit hozz a Bródy úrnak, azt szereti”. Ekkor éreztem, hogy újra itthon vagyok. Ez van, öregem! Alexander Brody és az ő szerelmetes Budapestje Utcafront
