Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Telek Ágnes: A MÚLT JÖVŐJE - Hungaricana – Budapest Időgép
15 másra vetítve lehet kutatni a korábbi korok térképeit. Ez teszi lehetővé a megfeleltetést a tér adott pontjai között különböző időmetszetekben. A Mapirén sok külföldi testvéréhez hasonlóan, egy csúszkával lehet állítani az áttűnést a történeti térkép és a mai alak között (0–100%), így még szemléletesebben látszik a változás, és könnyebb az összehasonlítás. A Budapest Időgépre a Hungaricanán keresztül tudunk navigálni, de a Google keresőbe beírva azonnal elénk tárul az oldal. Itt kétféle térképpel találkozunk. Az egyik vektorizált, ami a stilizált történeti térképekkel látványosan megmutatja a város szerkezetének, utcáinak változását, a másik térkép pedig georeferált. Erre vannak felfűzve az iratok: a telekkönyvi betétlapok, építészeti tervrajzok, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Czím- és Lakjegyzéke, valamint vizuális dokumentumok: főleg fotográfiák és képeslapok. Ezen felül az 1944-es összeírás lakás-adatszolgáltatási ívei, amelyek 2015-ben egy Kossuth téri lakás fala mögül kerültek elő, nagy szenzációt okozva. Böngészhetők még ezen a felületen a közjegyzői iratok is az I. világháború időszakából. Ezeket azonban a fentiektől eltérően az iratok természete és tartalma miatt nem lehetett georeferálni. Ebben az esetben a címeket külön lépésben kötötték össze a helyrajzi számokkal és kapcsolták a földrajzi koordináták alapján lokalizált irathoz. Az ilyen típusú beazonosítás azonban a többi irat esetében sem adott mindig egyértelmű vezetőt. Leginkább az építészeti tervanyagon keresztül lehet szemléltetni a problémát: a város szerkezete, szabályozása, a házszámok és helyrajzi számok változása a mai napig és feltehetően a jövőben még sokáig fel fogja adni a leckét az egyes telkek beazonosításakor. Ezek összevetése és azonosítása folyamatos feladat, hiszen nemcsak átszámoznak, hanem számos esetben felosztanak vagy éppen összevonnak bizonyos telkeket, ami komoly adatütközéseket okozhat, főleg ha a meglévő épület tömege nem egyszerre változik a telekhatárokkal. Ebből is látszik, hogy az adatbázisok építése csak részben automatizálható. Rengeteg adatot manuálisan kell azonosítani, rögzíteni, ellenőrizni és egyeztetni. Nemrég a levéltár megállapodást kötött a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának vezetőségével, melynek keretében a BFL gyűjteményében őrzött digitalizált tervrajzok alapján a hallgatók modellezni tanulnak. Tömeg- és részletes épületmodelleket is készítenek adott épületekről, tömbökről, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy egyszer, nem is olyan sokára, legyen egy hiteles, virtuális 3D Budapest modellünk – egyelőre persze csak bizonyos tömbökről. A 2014-ben létrejött nemzetközi kezdeményezés, a Time Machine – Time Machine Project avagy Europe Time Machine – egyik fő célja is az úgynevezett 4 dimenziós modell, ami a vizuális 3 dimenzión kívül negyedikként az idővel, a múlttal gazdagodik („Big Data of the Past”). Ez egy szakmai-tudományos ernyőszervezet, melynek fő célja, hogy minden területről összekösse és támogassa azokat a szereplőket, akik kulturális örökségünk megőrzésén, digitalizálásán és közzétételén dolgoznak ma Európában. Tagjai lehetnek informatikusoktól és programozóktól kezdve muzeológusok, geográfusok, egyetemi kutatók a történelemtanárokig és videójáték-készítőkig – a sor persze hosszan folytatható számos szakma, illetve tudományterület képviselőivel. Egy svájci professzor, Frédéric Kaplan egy TEDx előadás keretében feltette a kérdést, hogy vajon lehetséges lenne-e a Google Mapshez hasonlóan múltbéli dimenziókba is tekintenünk: Google Maps of the Past? Természetesen a válasz igen volt, legalábbis hipotetikusan és provizórikusan. Ehhez az kell, hogy minél több anyaghoz férjünk hozzá a múltból, méghozzá digitális környezetben. Ehhez szükségesek a (köz)gyűjtemények anyagai, amelyek digitalizálás után metaadaatolva, georeferálva és egyéb indexekkel ellátva kereshetővé válnak, és/vagy térképen elhelyezhetők. Ebben az állapotban már csak el kell juttatni a lehetséges tudományos vagy laikus felhasználókhoz. Bármilyen tudományterület hasznát veheti bizonyos múltbéli adatok tömeges megjelenítésének, kereshetőségének. Ugyanakkor a hétköznapi felhasználók számára is elérhető, könnyen használható a felület. A cél a hasonló területen és víziókon dolgozó szakemberek, cégek, intézmények összefogása, együttműködésük megteremtése. A szakmai sokféleség számos közvetlen és járulékos előnnyel jár: a különböző területek szereplői egymást inspirálva, összekapcsolódva tudnak még több érdeklődőhöz eljutni, még több felhasználási lehetőség felé konvergálódni. Így hoznak létre többek között nemcsak adatbázisokat, hanem azokból építkező további online tartalmakat. Virtuális séták, konferenciák, webináriumok, online tanfolyamok kötődnek hozzájuk, épülnek rájuk. A projektben aktívan működő intézmények nagy része a 4D rekonstrukciók, a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia révén automatizálható adatfeldolgozás irányában próbálnak látványos eredményeket felmutatni. Levéltárunk 2017-ben, egy éppen bemutatás előtt álló, szinte kész időgéppel csatlakozott a programhoz. Városi léptékben egyből tömeges levéltári adatot tett közzé, és a következőkben is erre helyezi a fő hangsúlyt. Ezzel a megközelítéssel időgépünk egy nemzetközileg élenjáró, működő projekt, amely egyaránt alkalmas az elmélyült kutatómunkára és a pihentető kikapcsolódásra. Az elmúlt néhány hónap történéseit figyelembe véve igazán felértékelődtek ezek a felületek és eszközök. A jövő digitális, az adat az új arany – mondják. Az Időgép terjed és fejlődik, rengeteg ember áldozatos munkája által. A főváros levéltárában mi is azon dolgozunk, hogy minél gazdagabb, egyszerűbb és népszerűbb legyen, hogy a történelem mindenki számára elérhető, érthető és élvezhető legyen. Levéltári piknik 2019. 06. 08. Fotó: Tálas Róbert szöveg: TELEK ÁGNES
