Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Brunner Attila: KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁR - Egy festő fővárosi lakásai
15 műteremnek nemcsak hatalmas ablaka nyílt, de erkélye is lett volna. Meghatározó elem az Erdély építészetére utaló fa, amelyet külső deszkaborításként és a földszinti veranda szerkezeteként is alkalmazott a tervező, bizonyára Kriesch Aladár kívánságára. A gyermekszoba érdekes toldalék: egy középmagyar háztípusba tartozó parasztház formáját idézi meg, oromzatán szintén deszkaborítással és fűrészelt szívmotívumokkal. Az épület családi házként kényelmes otthont biztosíthatott volna. A terv Almási Balogh Loránd (1869–1945) legkorábbi ismert munkája, aki nem sokkal korábban, 1897-ben szerezte meg építészi oklevelét a budapesti műegyetemen. A kezdetben Lechner Ödön , illetve Alpár Ignác irodájában dolgozó, magát csak 1902-ben önállósító építész később az óbudai gázgyári lakótelep épületeivel (1911–1914) vált ismertté, amely az arts & crafts építészet értékes épületegyüttese, a szociális építészet úttörő példája. A kereken harminc esztendős, pályakezdő építész megbízása figyelemre méltó gesztus volt Kriesch részéről, amit az építész azzal viszonzott, hogy 1903-ban méltatást írt Körösfői és a majdani gödöllői művészek kiállított munkáiról. Nem maradt arra utaló forrás, hogy Kriesch miért állt el az építkezéstől, pedig jogerős engedélyt kapott az alapozás megkezdésére. A házterv arra mutat, hogy a Szondi utcai lakásból véglegesen ki akartak költözni a hegyvidékre, hiszen az épületben gyermekszoba is lett volna. Kriesch Aladár műtermes villája végül nem készült el. A saroktelek azonban a családban maradt: Kriesch 1902 júliusában eladta sógorának, Bánrévy József bírónak (1864 k.–1943). Kriesch Aladár testvére, Bánrévy Józsefné Kriesch Antónia költözött a férjével és a kisfiával, János sal az itt felhúzott egyemeletes házba. Bánrévy Józsefék nyaralója jóval kisebb léptékű és egyszerűbb volt. Tervezője Kovács Frigyes (1875–1944) építész, aki később a zentai városházával (1912–1914) szerzett hírnevet. A Bánrévy-nyaraló építésére ugyanazok a hatósági előírások vonatkoztak, mint Kriesch villatervére, így ez is szabadon, a telekszomszédoktól megfelelő távolságban épült. Az oromzatok formái mellett az oldalsó, szélesebb ablakok is közvetlenül visz szautaltak Lechner Ödön építészetére: az Iparművészeti Múzeum (1891–1896) és a Földtani Intézet (1897–1899) indiai előképekre visszavezethető ablakformáira. A nyaraló ajtóit és kilincseit Kriesch Aladár tervezte 1902-ben. A lechneri szecesszió formavilága (az épület külsején) és a Körösfői-Kriesch által képviselt arts & crafts (az épületbelsőben) találkozott a Bánrévy-nyaralóban, amely így kis mérete ellenére is a hagyományelvű építészet fontos emléke volt. (A nyaralót 1927-ben radikálisan átépítették, emeletet kapott.) Körösfői-Kriesch Aladár 1901 óta birtokolt gödöllői lakóházában sem szakadt el teljesen Budapesttől, hiszen a költözést követően számos fővárosi közmegrendelésnek tett eleget, s rokonaihoz is gyakran ellátogatott. A Zeneakadémia falképei (1907), a Fiumei úti temető árkádos sírboltjának kupolamozaikja (1909), a Művészház falképei (1913), a Színművészeti Akadémia (1916) és a Mester utcai női felsőkereskedelmi iskola freskói (1917) művészetének fontos állomásai. A muráliákból mára csak a Zeneakadémiára festettek és a temetői mozaik maradtak meg, de annál határozottabban hirdetik Körösfői-Kriesch Aladár emberjobbító művészetét, amelynek a mozgatója a szeretet, az élet. A festő- és iparművész munkásságát mindvégig átitatta a hit, hogy a művészet által a valóság megváltoztatható. A talajt vesztett modern ember számára a művészet és a munka egységével kínált utakat, egyfajta hétköznapi transzcendencia jegyében. Emlékezzünk erre Kriesch Aladár halálának századik évfordulóján. A művészet forrása, a Zeneakadémia freskója, 1907. Forrás: Wikimedia Commons A Bánrévy-nyaraló Körösfői-Kriesch Aladár tervezte kilincse, 1902. Mester Tibor felvétele (Gödöllői Városi Múzeum, Digitális Fotótár) Bánrévy József nyaralójának homlokzati terve, 1902. Forrás: Budapest Főváros Levéltára