Budapest, 2020. (43. évfolyam)

5. szám, május - Kardos Ernő: KÖZTÉR - Egy pesti srác

szöveg: KARDOS ERNŐ 23 ügynökhálózatát. Tehát az iratok közzétételével egyedül az SZDSZ akart valódi rendszerváltást. Ebből adódik az a groteszk helyzet, hogy a bennünket megfigyelő besúgók valószínűleg még ma is zsoldban állnak. – Ötször nyerte el a főpolgármesteri címet, két évtized egy politikus számára kivételes lehetőség. Mi az, ami fennmaradt a főpolgármesteri korszakából? – Nézze, a kezdet 1990-ben egészen addig nagyon nehéz volt, amíg rá nem jöttem, hogy mi az, amit nem tudok, és okos embe­rekből kialakítottam egy kiváló szakmai csapatot a főpolgármes­teri hivatalban. Utána már minden ment, mint a karikacsapás. Igaz, az már kezdetben kiderült, hogy Budapest mindig konkuren­se marad a kormánynak. Nemcsak azért, mert a bruttó hazai ter­mék csaknem felét itt állítják elő, és emiatt ez az ország szíve és motorja. Sokkal inkább azért, mert ennek a városnak óriási befo­lyása van, meg tudja fordítani az országos politikát. Ezért is tart a fővárostól a mindenkori hatalom, ezért is akarják Orbán Viktor ék lenyomni, megfojtani Karácsony Gergely t, mert a jelenlegi főpol ­gármester is képes arra – ahogy mi 2002-ben tettük –, hogy meg­fordítsa az egész magyarországi politikai helyzetképet, előkészítve egy újabb rendszerváltást. – A baloldal is megpróbálta az ön vezetése alatt kiszárítani a főváros kasszáját? Ilyen baja Tarlós Istvánnak is volt a Fidesz-ve­zérkarral. Ez a normális? – Természetesen nem ez a normális, de mint mondtam, a fővá­rostól minden kormány tartott, én a sajátjaimmal is harcba száll­tam Budapest érdekeiért. Ezzel szemben utódom, Tarlós István a nyilvánosság előtt soha nem mert szembe szállni Orbánnal, inkább vállalta a miniszterelnök kreatúrájának szerepét. – A „rendszerváltó Demszky” képe gondolom kevés lett volna ahhoz, hogy két évtizeden át főpolgármester legyen. Mivel tudta megőrizni a hatalmat? – Olyat nem ígértem, amit nem akartam betartani, persze elő­fordult, hogy mégsem sikerült. De mindig a pártoktól függetlenül döntöttem, mert értelmetlennek tartottam fővárosi szinten a párt­politikai iszapbirkózást. Hivatali időm nagy eredményének tar­tom, hogy a főváros független önkormányzatként húsz évig talpon maradt, és közben óriási ütemben, a kiegyezés korszakát mintegy folytatva, világvárossá fejlődött. Valamennyi fejlesztésről aligha tudnék most beszélni, de máig nagyon fontos eredmény példá­ul, hogy elértük: javarészt biológiailag tisztítjuk a szennyvizeket. A Duna azóta már nem szennyezett, még kecsegét is fogtak már benne! Ilyen sikerünk nagyon sok van. – Azért a metró elég nagy betli. Tarlós István annyit mondott lapunknak, hogy rá hagyták a félkész 4-es meg az ócskavasként üzemelő 3-as vonalat. Ez nem kudarc? – Nem, mert Tarlós István befejezte, amit mi elkezdtünk, ezért én hálás vagyok neki. Azért is hálás vagyok, hogy az általunk meg­tervezett „fonódó villamost” ugyancsak elkészítették. A mi fele­lősségünkről pedig csak annyit: a kormányra kerülő Fidesz ’98-tól négy éven keresztül blokkolt minden beruházást, minden tervet. Hiába pereskedtünk velük, ezért buktak meg 2002-ben. Tanulva az előző fiaskóból a 2002-es kormányváltás után elfogadtattunk egy törvényt a metró építéséről, ezután kezdhettünk a projekt tény­leges kivitelezésébe. Probléma volt – ez a mi pechünk – hogy az unióhoz 2004-ben csatlakoztunk ugyan, de az első pénzek csak 2009-ben kezdtek el Brüsszelből érkezni. Tehát csak az általunk előkészített projekteket valósította meg, ezekből az uniós forrá­sokból az utódom által vezetett főváros, az Orbán-kormány támo­gatásával. Ám az új projektek, mint a Városligetbe zsúfolt múzeu­mi negyed, a Várba költöző miniszterelnöki hivatal és persze a PM és a BM, amelynek értékes belvárosi ingatlanjaira fáj a „fogadott család” foga, nem a fővárost szolgálják, hanem a hatalmi arrogan­cia ikonikus kifejeződései: ezekbe fognak belebukni! – Mindig büszke volt rá, hogy a fővárosban nincs toronyház. Nem szereti a magas épületeket? – Egyáltalán nem utáltam a toronyházakat, de az a város, ahol csak néhány magas épület van, szánalmasan néz ki. Ott igazán szép és elegáns a toronyház, ahol az építtetők egymással – szép­ségben és magasságban – versengve húzzák fel őket, és a világ legkitűnőbb építészei tendereken elnyert megbízás alapján terve­zik, mint például New Yorkban. Ezért tartom óriási hibának, hogy elkezdték a Mol-toronyház építését Kelenföldön. – Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát. Ahogy önnek meggyűlt a baja a Fidesz-kormánnyal, ezt történik most Kará­csony Gergellyel is. Nyakára küldtek egy egész államtitkárságot, miközben a várostól elveszik a pénzt. Van így Karácsonynak esé­lye a politikai céljai elérésére? – Igen, szerintem nagy lehetőségei vannak. A főpolgármestert képességei alkalmassá is teszik erre a szerepre, azonban egyelőre csak részben él ezekkel lehetőségekkel. A városhoz értő emberek százait, akikkel egyszer is kezet fogtam, Tarlósék mind kirúgták. Újra fel kellene állítani azt a csapatot, amely akkoriban rendkívüli eredményeket ért el Budapesten. Tosics Iván ra, Horváth Dénes re, a kabinetem leghozzáértőbb tagjaira és Atkári János ra gondolok. – A rendszerváltás óta harmadik főpolgármestere van a fővá­rosnak. Van valami közös a három emberben? – Nyilván, hisz valamennyien megszereztük a fővárosiak bizal­mát, és azt sincs jogom elvitatni, hogy valamennyien a budapesti­ekért dolgoztunk. Úgy érzem azonban, hogy Tarlós – politikájában, kultúrájában és nyelvhasználatban is – egy másik Budapestet kép­viselt. Ez közelebb áll Orbán Viktor illiberális elképzeléseihez, mint az általam vallott liberális Budapest-modellhez, amelyről könyvet is írtunk. A városlakók nem alattvalók, hanem a világra nyitott, gondolkodó, rebellis polgárok, akik között jól éreztem magam húsz évig. Ez a közeg lételeme Karácsonynak is, akit szeretnek a buda­pestiek, aki nemcsak képzett – mert velünk ellentétben jó iskolák­ba járt –, hanem okos is, és persze valószínűleg a nők és a nyugdí­jasok is ismételten rá szavaznak majd. Ilyen hátországgal folytatni tudják majd, amit mi abbahagytunk, és képesek lesznek a „zöld” programjukat is végrehajtani. – Csavarog még a budapesti utcákon?Nnem unja még ugyan­azokat a házakat, köveket, embereket? – Itt élek a Lipótvárosban, és mint jó városlakó, amíg lehetett, gyakran lementem valamelyik presszóba. Alig léptem be a kedvenc helyeim egyikébe, máris ott termett néhány ember, meghívtak kávézni, szelfiztek velem vagy meséltettek. Naponta kaptam visz ­szajelzéseket az utcákon is. Csoszogó, idős emberek időnként eser­nyőjük nyelével integettek vagy szeretettel hátba veregettek. Ezt én nagyon szerettem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom