Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Ocskay Zoltán: Három garázsmenet
szöveg: OCSKAY ZOLTÁN 19 Egymást érték 1904-ben a sztrájkok Budapesten. A viszonyok, ahogy akkoriban mondták, nehezek voltak, emiatt álltak le a munkával hol a szabók, hol a fuvarosok, hol meg a cukrászok. Nyilván volt már ebből is elég felfordulás, de aztán áprilisban jött a vasutassztrájk. Komoly dolog egy olyan országban, ahol a vasút jelenti a közlekedést, az egyéb utazóeszköz leginkább a szekér, az országutak pedig általában járhatatlanok. Épp a vasutasok munkabeszüntetése miatt ragadt Szegeden április 21-én Jászai Mari, a magyar színjátszás nagyasszonya. Egy jótékony célú esemé nyen szerepelt este, nem mellesleg a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének díszelőadásán, másnap pedig már a Nemzetiben kellett volna fellépnie Herczeg Ferenc Bizánc című drámájának premierjén. A vonatközlekedés leál lásáról értesülvén telefonon autót kért a Nemzetitől, ők azonban nem tudtak segíteni. A tragika csukott kocsit követelt, olyannal azonban senki nem vállalta a fuvart. Abban az időben a helyenként mély homokkal borított alföldi utakon a nehéz karosszériás autók nem boldogultak. Jászai Mari – talán némileg patetikusan – elhatározta, hogy lovas fogaton indul útnak. Erről tudomás szerzvén ifjú Hegedűs Sándor , az író, megkérte Brüll Alfréd földbirtokos-gyáros-háztulajdonos-milliomost – a foglalkozások sorrendjének nincs jelentősége – adja kölcsön egyik automobilját. Merthogy kettő is volt a később az MTK elnökeként is közismert filantrópnak, aki annyira úttörő automobilistának számított, hogy kocsijai a 31-es és a 32-es rendszámot viselték. Részt vett a Tattersallban 1901-ben rendezett első hazai autóversenyen is, a kategóriájában második lett, igaz, ketten indultak. 21-én este 6-kor kelt útra Hegedűs Sándor. A Mercedest Hirsch Hugó , az egyik legismertebb budapesti „chauffeur” vezette. A terv az volt, hogy Jászai Mari és az ünnepi esten szintén résztvevő Lindh Marcella énekesnő fogattal eléjük mennek, és Kiskunfélegyházán várják be az autót. Csakhogy Kisteleknél tovább nem jutottak, Hirschék viszont eltévedtek Nagykőrösnél – akkoriban még arra kellett menni Szegedre –, és két óra késéssel, hajnali 4-re értek Kistelekre. Ha leszámoljuk az úttévesztést – ami abban az időben könnyen ment, hiszen ritkák voltak az útjelző táblák, a települések nevét nem írták ki –, akkor is 8 óra volt a menetidő, ami világosan mutatja az útviszonyokat. Visszafelé gyorsabban utaztak (láthatták a keréknyomokat?), mert némi pihenő után, reggel 6-kor indulva délután 1-kor álltak meg Jászai Mari lakása előtt, a Múzeum körúton. Noha akkoriban főleg a távíró szolgált közösségi médiaként, a neves művésznő autózásának híre gyorsan terjedt, és az útvonalon lévő települések mindegyikén lelkes, éljenző tömeg fogadta a Pestre igyekvőket. A mellékelt kép bizonyítja, hogy a sajtó is tájékozott volt, a fővárosi lapok riporterei árgus szemekkel figyelték, amint a por és a szél ellen alaposan beburkolózott hírességek megérkeznek. (A burnusznak tűnő álca mögött nem láthatjuk Jászai Marit.) Brüll Alfréd és sofőrje, Hirsch Hugó 1910. július 3-án Alagon volt, lóversenyen. A pesti társasági élet számos más személyiségével együtt ők is autóval érkeztek. A nézők között volt Hirsch Hugó öccse, Adolf is, aki abban az időben a Magyar Automobil-garázs Vállalat tár stulajdonosa, ismert aviatikus, egyike a rákosmezei úttörőknek, egy Voisin biplán büszke birtokosa. HÁROM GARÁZSMENET ALIG HIHETŐ TÖRTÉNETEK A HAZAI AUTOMOBILOZÁS HŐSKORÁBÓL Jászai Mari és Lindh Marcella megérkeznek Budapestre. A kormánynál Hirsch Hugó, mellette Hegedűs Sándor (Fotó: Tolnai Világlapja)
