Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Saly Noémi: MÚLTIDŐ - Májusi bor
BUDA PEST 20 20 / 05 44 MÚLTIDŐ Metzger keze alatt is hibátlanul ment minden. A Greislert 1920-ban a „fényűzési adó” hatálya alá eső nyári vendéglők közé sorolják, olyan társaságban, mint a Gellért szálló vagy az Országos Kaszinó étterme. A két család között az adásvételt követően nemhogy nem szakadt meg a kapcsolat, de annyira szoros maradt, hogy amikor Gürsch 1921-ben megírja – immár második – végrendeletét, az ügyvéd és a főpincérük, Krehák Béla mellett Metzger János és fia, Ferenc lesz a tanúja. Ez a német nyelvű okirat nagyon szomorú. Gürsch arról számol be, hogy az előző hét évben semmi bevétele nem volt, vagyonából csak némi hadikölcsön maradt (na, azzal aztán sokra ment szegény). Nem győz mentegetőzni: „Atyai szeretetemmel emlékezem meg gyermekeimről, és nagy fájdalommal tölt el, hogy koromnál, betegségemnél és az elkeserítő drágulásoknál fogva a keservesen megspórolt vagyonomat fel kellett élnem, és kérem őket, hogy jósággal és szeretettel gondoljanak rám, és kedves feleségemnek segítőkészen álljanak rendelkezésére, hogy ne szenvedjen szükséget. (...) Utolsó kívánságom, hogy a gyerekeim köteles részüket csak kedves hitvesem elhalálozása után kapják meg, és a köteles részre vonatkozó haszonélvezeti jog kedves hitvesemet megillesse, ha a halálom után valami marad, mert nagyon rá van szorulva. Gyermekeim támogassák egymást és kedves feleségemet. Budapest, 1921. március 25. Gürsch Ferencz” Ő ekkor már 75 esztendős volt, arra igazán nem lehetett számítani, amiről 1922. március 17-én tudósítanak a lapok: „Metzger János, a budai Politikus Greisler tulajdonosa, csütörtökön hajnalban öt órakor hatvankét éves korában meghalt. (...) Művelt, kedves, úriember volt, vendégeinek legelőkelőbbjei mint embert is nagyon megbecsülték és szerették és kegyelettel emlékeznek vissza nemes egyéniségére.” Egy év se telik bele, 1923. február 25-én jön a következő gyászhír. „Gürsch bácsi, a krisztinavá rosi koronaőruccai Politische Greisler volt tulajdonosa, 77 esztendős korában, 33 évi boldog házasság után tegnap meghalt. (...) Füstös, alacsony a hajlék, de árnyas szederfa és diófa virul az oleánderos udvaron, vadszőlő fut a mohos tűzfalon. Otromba súlyok húzzák a kakukos-óra hosszú láncát, abrosz nincs a zöldre mázolt kerek asztalon, kristályüveget csak fantaszta szem láthat a budai kiskocsmában, de ami a hatkrajcáros pohárban tündöklik, az valódi, hamisítatlan, sashegyi vörösbor, ami a cseréptányéron párolog, annál Lucullus sem evett különbet tiburi hajlékában...” Metzgeréknek négy gyerekük volt, apjuk életében hárman is az üzletben dolgoztak, de aztán már egyik se akarta folytatni. A vendéglőt 1923. szeptember 13-án végleg bezárták. Mint a Magyarság írja, „a gesztenyefás udvarú, földszintes házat a Kereskedelmi Bank megvette kétszázmillió koronáért, s most lebontatja a hires budai kocsmát, amelynek a helyén tisztviselői részére építtet hatalmas nagy bérpalotát”. Az ódon ház azonban még tíz évig állt, a Pesti Hírlap csak 1933. június 15-én jelenti: „Lerombolták a »Politikus Grájzler «-t.” Időközben, 1929-ben ifjabb Thék János az Alkotás-utca 8-ban a régi néven – Politischer Greisler – nyi-A vendéglő újra Gürsch kezében, 1907 január 1. Gürsch vegrendeletének utolsó lapja aláírásával (BFL) Násznép a krisztinavárosi templom előtt, 1933. A házaspár mögött Gürsch Ferenc három lánya és fia. (A család tulajdona)
