Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Saly Noémi: MÚLTIDŐ - Májusi bor
BUDA PEST 20 20 / 05 2MÚLTIDŐ Májusi bor Gürsch apó tudta, hogy a szirup csak kompótlének való „...a rövidnyakú, vörösábrázatú, kissé túltáplált budai kocsmáros nevezetes mestere volt a májusi bor készítésének a koronaőruccai híres »Politische Greisler«-ben. Az ecetfákkal és rózsaszínűt nyitó kedves vadgesztenyékkel ékes barátságos kocsmaudvar asztalai körül üldögélvén, Radics Béla muzsikája mellett mindig örömmel üdvözöltük a piros ropogós idei libát (melynek belsejében majoránna illatozott) s a hozzávaló tejfölös uborkasalátát. Azt sem vetettük meg, ha zörgő petrezselyemmel díszített, sárgára sült, ifjú, de húsos, nedvdús rántott csirkét tettek elénk s a mandulával ízesített cseresnyésrétest is igen szívesen láttuk, de a szemek általános felcsillanása akkor következett el, amikor Gürsch apó tűnt fel a láthatáron, amint ünnepélyes komolysággal s kimért lassúsággal közeledett felénk, kezében a bólés tállal.” Magyar Elek, az Ínyesmester emlék szik ilyen szeretettel egy derék krisztinavárosi vendéglősre ifjú korából, az előző századfordulóról. De kezdjük a legelején. Az alapító, Johann Gürsch (1814–1881) egy morva kisvárosból települt Budára az 1840-es években feleségével, annak húgával és gyerekeivel. Tehetős ember volt, mert nyomban vett egy házat az Országház utcában, és épített egy másikat a Krisztinavárosban, ahol szatócsboltot, majd 1849-ben kocsmát nyitott. A Várban is vendéglője volt: amikor 1880. július 30-án egy 27 órán át tartó tárgyalás zajlott a budai törvényszéken (a Fortuna fogadó volt épületében), a Pesti Hírlap szerint „egy fáradt budai spieszburger [nyárspolgár] esküdt azon kérelemmel fordult az elnökhöz, hogy hát engedtessék meg nekik, hogy Horváth fogházfelügyelő és néhány drabant őrizete alatt átrándulhassanak a »Politische Greislerhez« néhány halbszajtli [Halb seidel, fél meszely, kb. 2 dl] spriccerre. Az elnök (...) nem találta a kérelmet teljesíthetőnek.” Később ez a vári vendéglő – már új tulajdonos kezén – Fehér Galamb néven vált nagyon népszerűvé. Víg napok és sok szomorújáték Gürsch bölcsen telepedett a Krisztina tér közelébe. Ott ugyanis nemcsak a templom állt, hanem Budapest kedvenc nyári színháza, az 1200 férőhelyes Budai Színkör is, amelynek közönsége előadás után ellepte a szomszédos kisvendéglőket. „...a közelben, a Politische Greisler és Márvány-hölgynél friss liba és idei csirke kapható. Színművészet és gyomor! Ez Budán együtt jár” – fogalmaz 1898-ban egy színikritikus. Könnyen lehet, hogy a név is innen jött: azon túl, hogy Gürsch szeretett politizálni, az ötlethez hozzájárulhatott Ludvig Holberg norvég-dán író Den Politiske Kandestober, A politikus csizmadia című, 1722-ben született ötfelvonásos komédiája is. 1793-ban mutatták be Pesten (németből magyarítva), majd a 19. században is rendszeresen játszották. A címszereplő Jókai élclapjának, az Üstökösnek is állandó alakjává vált, a Révai lexikon szerint mint „a hozzá nem értő politizálás szenvedélyének karrikaturája”. A darabot 1861-ben Mol nár György társulata vitte sikerre a Budai Szín körben, öt perc járásra Gürsch Koronaőr utcai vendéglőjétől. (A legrégebbi, ma is működő krisztinai vendéglő, a Márványmenyasszony is egy romantikus daljátékról kapta a nevét – azt 1837-ben mutatták be –, de még Lajtai Lajos és Békeffi István 1928-ban bemutatott operettje, A régi nyár is vendéglőcégérre került, a szintén szomszédos Gellérthegy utca 3-ban.) A „Greisler” rövid idő alatt a legnépszerűbb budai vendéglők egyike lett. A név és a konyha az igazi politikusokat is vonzotta: az 1860–70-es években maga Deák Ferenc is járt ide: „egy fogatú kocsival baktatott át a Lánchídon, hogy azután átérve az Alagúton pár képviselőtársával együtt megbeszéljék akár a híressé vált Húsvéti cikket vagy egyéb nagy fontosságú politikai eseményét az akkori időknek”. Gürsch megözvegyülve 1873-ban feleségül vette 25 éves unokahúgát, Gürsch Magdolná t. Egy fiuk született, Károly , aki apja halálakor még gyerek volt, aztán nagyon korán, 19 évesen meg is halt. Gürsch az üzletet 1879-ben unokaöccsének, Ferenc nek (1846–1923) adta át, ő pedig köz megelégedésre vitte tovább. Ebben jó társa volt mindkét felesége: tizenhat évig Sommer Karolina , egy jeles budavári vendéglős leánya, aki szegény 1889-ben 33 évesen meghalt, majd Szalay Jose pha, aki viszont 83 évet élt, 1940-ben hunyt el. Ritkán fordul elő, hogy a hely bekerül a botránykrónikába. 1883 nyarán a Budapesti Hírlap számol be egy ilyen esetről: „Sajnos [sic!] jelenet folyt le tegnap este a »Politischer Greisler« cimü budai vendéglőben. Egy asztal körül mintegy tiz fiatal ember a legkvalifikálhatatlanabb módon viselkedett. Nem törődve a nagyszámú hölgyközönséggel, a legtrágárabb dolgokat kiabálták és énekelték. Midőn a vendéglős látta, hogy e garázda fiatalság elriasztja vendégeit, erélyes hangon tiltakozott a kapcáskodás ellen. Most a vendéglősnek estek neki, s ha nem látják, hogy az egész közönség a vendéglős pártján van, bizonyára, tettlegességre kerül a dolog. Az izgalmas jelenetnek az oda érkezett rendőrök vetettek véget. Mint értesülünk, a garázdálkodó fiatal emberek városi hivatalnokok. Neveiket kíméletből nem írjuk ki, az ott volt rendőrök úgyis feljegyezték őket.” Később decensebb mulatságokról olvashatunk: 1893 farsangján „a déli vasút budapes ti tisztikara tombolával és tánccal egybekötött társas-estélyt rendezett a Politische Greisler cimü vendéglő helyiségeiben. A mulatság a régiekhez hasonlóan a legfényesebben sikerült. Az első négyest körülbelül ötven pár járta.” 1897-ben az Aquila kerékpáros egyesület versenyei után itt tartja a díjkiosztókat és társas vacsorákat. Az Alagút utca a Krisztina tér felől bérkocsikkal, jobbra a Budai Színkör kerítése
