Budapest, 2020. (43. évfolyam)

4. szám, április - Kelecsényi László: Kinn vagyunk a vízből

szöveg ÉS FOTÓ

: KELECSÉNYI LÁSZLÓ

31

lehetséges és megengedett az egészséges élet a halál árnyékában, a testi jó érzés hedonizmusa az elhurcolások és kivégzések évadján is. [...] Áldott légy zuhanyozók forró gőze, melynek sűrű gomolygásában a meztelen árnyak, mint Vergilius és Dante lelkei, beburkolóznak arctalanságukba és névtelenségükbe, a gőzölgő semmi biztonságába, melynek függönye mögött az arc nem árulkodik, s ahol kilazulhat a testből a lélek.” S ezt még így tovább hosszú bekezdéseken keresztül, a kitelepítés árnyékában Görgey Gábor,

másképpen Arthur A homár páncélja című művében. Nádas Péter még hosszasabban írja le az uszoda egy napját, olyan minuciózus alapossággal, hogy aki figyelmesen olvas és jó a helyismerete, a leírásból az évszámot is kitalálhatja, azt, hogy hol tart épp a regényfolyam históriája. Nem idézem, mert betelne vele e folyóirat teljes terjedelme. Irány a könyvtár, a józsefvárosi Wenckheim-palota! Tessék olvasni a Párhuzamos történetek megfelelő kötetét – juszt se írom ide, hányadikat, keresgéljenek csak mobilnyomkodás helyett. S akkor még nem szóltam egy szót sem a lányokról. Ugyanis a Lukács volt hajdanán a legjobb értelmiségi ismerkedő színtér. A napozón gátlástalanul oda lehetett lépni a kiválasztotthoz. Ha más nem, egy jó beszélgetés lett belőle. Néha több is. Erről nem szólnak a kinti hálatáblák. Vajon hány házasság vagy csak tartós kapcsolat kezdődött fenn a napozón, ahová ma már két lift szállítja a szerelmi és egyéb csatározásokban megfáradt pest-budai Casanovákat?

Mi volt a Lukács? Erre könnyű felelni: kávéház olyan időkben, amikor ezeket a helyeket tervszerűen irtották, sportboltot, népbüfét, ki tudja még mi mindent nyitva hűlt helyükön. Ahogy újra nyíltak, jelentősen elszaporodtak a kisebb-nagyobb kávézók, úgy ment tönkre a Lukács patinája. Olyan, mint egy idős hölgy, akinek múltja van, aki csodás trükkökkel sminkeli ifjúnak, szépnek magát, csak éppen belül fonnyadt el, a lelke, a szelleme öregedett matuzsálemivé.

Hol vannak a még élő törzsvendégek? Nem múlt el nap, hogy Gálvölgyi János

ne jött volna szembe fürdőköpenyét cipelve a ruhatár felé. Marno János, a kitűnő költő órákig úszott a 22 fokos medencében. Tordai Teri

hatvanasan is nádszálkarcsún libbent ki a női öltözőből. A kerti platánok kitartanak. Meg néhány kelekótya törzsvendég. Volt a Lukácsnak egy 107 éves korában eltávozott nyugalmazott tábornoka. Mondják, amikor elérte a századikat, utána már ingyen engedték be. „...legszebb álmaink is megvalósíthatók.” Jelzem, Örkénynek

is van táblája odabenn.