Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Jordán Alex: Bástyasétány 77
BUDA PEST 20 20 / 04 28utcafront Kicsit félrecsúszott a nyakkendője, kerek szemüvege is kopottan csillog, de a játéka igazi varázslat. Egyszerre szomorkás és virtuóz, ahogy futtatja kezét a billentyűkön. Mindenkit megérint a muzsika a rózsadombi presszóban, nem számít, hogy vermutot kortyol, feketét vastag falú üvegpohárból vagy épp egy szál Munkás parazsa világít az ujjai között. Egy ballonkabátos férfi citromos mignont rendel egy egész kistányérral, úgy hallgatja Eisemann Mihály t a zongoránál. Ötvenhat tavaszán a slágerkirályt a fiatalabb generáció már régen halottnak hitte. Hiszen az Egy csók és más semmi és a Jaj, de jó a habos sütemény zeneszerzőjét és operettjeit már vagy tíz éve betiltották, mivel egy harmincnyolcban szerzett indulója (Mindent vissza...) egy túlbuz gó bizottság munkájának eredményeképp negyvenötben bekerült a szovjetellenes és „fasiszta irányzatú zeneművek jegyzékébe”, valamint, mert a fülbemászó édes dallamok és az úri világot idéző léha operettek kevésbé illeszkedtek a Rákosi korszak kultúrpolitikájába. Ekkoriban nem számított az sem, hogy a negyvenes években a sváb ősöktől származó Eisemann dacolt a törvénnyel, több zsidó származású művésznek álnév alatt munkát biztosított és lehetőséget adott a szövegírásra. Így a háború után egyebek mellett nemcsak a Fekete Péter t és az Én, és a kisöcsém et nem tűzhették műso rukra a színházak, de az egykor fényesen ünnepelt komponista őszülő bárzongoristaként egy ideig még a saját slágereit sem játszhatta. Nem lehetett könnyű dolga, mivel se egy Holdas éj a Dunán , sem egy János, legyen fenn a János-hegyen , de még egy Pá, kis ara nyom sem hagyhatta el a hangszerét. Így csodálkozott rá a huszonkilenc éves Solymosi Ottó a Magyar Rádió rendezőjeként Eisemann Mihályra, amint a legendás muzsi-BÁSTYASÉTÁNY 77 Így születnek a dalok, melyek erről a városról vallanak
